UTA-004

 Első értelmes cselekedetem ma az ebéd volt, ami amúgy nagyon finom volt: cordon bleu volt pulykából - hmmm, még csak véletlenül se a finn kaják ízlenek. :D És kb. ennyivel be is fejezhetjük a mai napi tevékenységem felsorolását. :D Beszéltem ma skype-on Zsófival, aki mondta, hogy tegnap visszaírt az egyik pesti tanárunk, hogy most azonnal kérdezzünk utána, van-e valamilyen hasonló kurzus Tamperében, Turkuban. Úgyhogy ezt tettem - még jó, hogy tegnap volt óra, amire bemehettem volna, de nem gondoltam, hogy ilyen irracionálisak lesznek, hogy most, így majdnem félév felénél, kezdjünk el bejárni az órára. Az enyémre, ráadásul, kötelező lett volna bejárni, szóval gondolom, hogy a tanár nagyon boldog lesz. Mindenesetre írtam neki, kíváncsi vagyok, fog-e válaszolni, mikor fog válaszolni, mit fog válaszolni... Megkérdeztem a vizsgát is, remélem, ha egyáltalán engedi, hogy vizsgázzak, akkor december 17 előtt lesz. Bár már nem érdekel, eggyel kevesebb vizsga, meg hagyjanak békén az otthoniak. Szóval az SOS az itteni tanárnak szól, bár ő valószínűleg nem olvassa a blogomat, de hátha-ha-ha. Amúgy egy röpke 424 oldalas könyvet adott fel a néni, hasonlít az MHSZ-re, majd meglátjuk. Kíváncsi vagyok, mennyi időm lesz ebben a félévben szakdogát írni - semmi? Majd januárban nekiállok, azt' összedobom - hihető magamat ismerve, nem akarok csúszni. :( Amúgy utálom a finn szakot meg a tanszéket. Persze, ezt minden olvasóm tudja. Megyek tanulni. Ilusat päeva jätku!

 Mert ma lohikiusaus volt az ebéd: lohi - lazac, kiusaus - kísértés. Ez amúgy nagyrészt ilyen halból meg krumpliból álló finn kaja, nem volt túlzottan ínyemre, annyit ettem belőle, amíg el nem fogyott a paradicsomsaláta, aztán a többi kuka. Hát, ennyi történt ma, köszönöm a figyelmet! :D Najó, nem, írok még. :D Tényleg ennyi történt. :) Írt nekem egy magyar csaj levelet chat.hu-n, aki kinn van Finnországban, csak hát több mint 300 km-re tőlem, úgyhogy sok mindent nem érek vele, mondta, hogy ő is egyedül van, a finnek kb. vissza se köszönnek neki, ráadásul egyedül lakik, és hogy ő is ismer egy magyart, akivel egy koliban lakik, de nem bírják egymást. Szomorú az élet. Nem csak az enyém. Megnyugtató? Nem, annyira nem. Tegnap este fél 10-től fél 1-ig annoying orange-ot néztem, de annyira jóóó, hihetetlenül szeretem, gondoltam, hogy az lesz a mai poszt címe, hogy: hey, friday, friday, hey, hey, hey, friday! :DD De aztán türtőztettem magam. :) Szóval, aki nem tudná, miről beszélek, sürgősen pótolja hiányosságát, lehet, hogy a XXI. századi alap internetes műveltségéből marad ki, bizony: https://www.youtube.com/watch?v=ZN5PoW7_kdA. Tegnap megírtam az Erasmus kiegészítő támogatás beszámolóját, aminek több mint 1 oldalnak kellett lennie, azt hittem, majd gyorsan fog menni, de annyira nem. :) Hülye kérdések voltak, pl. voltak-e adminisztrációs problémáim, mit volt a legnehezebb elintézni, komoly fejtörést okozott, hogy legalább valamennyire fogyjanak a karakterek. :) És ma elküldtem. :) Továbbiakban szokásos terveim: ma tényleg írok levelet az otthoni tanároknak, előadásnapló. Ilusat päeva jätku!

 Ma van az orbitálisan koránkelős nap, nem szeretem, természetesen. Észten kiosztotta a ZH-t a bácsi, és 4-es lett. :) Nagyon örültem, mert már szétparáztam rajta az agyam, hogy biztos 2-es vagy 3-as lett. Viszont másoknak lett kettes... Pl. Justiinának is, ami azért érdekes, mert még tegnap is azt mondta, hogy milyen könnyű volt a ZH, és milyen jól sikerült. Úgy látszik, nem csak én nem vagyok képes belőni a teljesítményemet, vagy megítélni a tanár szigorúságát. Amúgy volt egy csaj előttem, aki szintén kettest kapott, és kifelejtette az első feladatot. Szegény - vagy hazug? :) Utána déltől finn nyelvóra, szokásos unalom, nagyon-nagyon egyszerű nyelvtant veszünk, hallgattunk magnót, az is iszonyat egyszerű volt. Aztán meg szókincsfejlesztés, tanultam pár új szót. :) Ez az óra még viszonylag hasznos. Jah, ebédet kihagytam: szerintem ez is volt már, csirkemell kurkumás-zöldséges mártásban, kicsit uncsi volt, de csináltam hozzá majonézes kukoricasalátát. :) Illetve hát majdnem, nem majonéz volt, hanem valamilyen salátaöntet, kicsit vegetaízű, de nem lett rossz. :) Az utolsó óra a társadalom és kultúrás volt, ahol a jóléti társadalomról volt szó, cím alapján azt hittem, érdekelni fog, de nem kötött le túlzottan, most meg húzok tanulni, mert holnap észt ZH, és még semmit nem tanultam. Áááááááááááááááááááá!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

 Merthogy ma 1, azaz egy darab órám volt (nagyon szeretem a keddet :D), finn nyelvóra, amiből kaptunk házit, keresztrejtvényt egy lapon mára meg a tankönyvből. A keresztrejtvényt megcsináltam tegnap, és ma otthon hagytam :D, a tankönyves feladatokat pedig elfelejtettem megcsinálni :DD. Szóval ász vagyok. Óra előtt ebédeltem, a főfogás már ismerős volt számomra, mondjuk, hogy sült hal zöldségekkel, ellenben a köret... az angol neve casserole with potato, amit a google rakott krumplinak fordít, a finn neve meg Yrtti-viipaleperuna (yrtti: fűszer, viipale: szelet, peruna: krumpli). A viipale mindössze szerintem arra utal, hogy szeletelve van a krumpli, tehát nem hasáb és nem püré és nem egész (mint ez utóbbi a leggyakoribb a finneknél). Szóval fűszeres krumpli. De a rakott krumpli annyira nem áll messze a valóságtól, csak hát nem volt benne hús meg tojás. És ennyi volt a napom. Hazajöttem, híreket olvastam, jah, örömmel jelentem be, hogy befejeztem tegnap az előadásnapló első előadásának naplóját (hát, ezt jól megaszontam :D). Úgyhogy ma állhatok neki a következőnek, ami igencsak jó lenne, mert már az ötödiket kéne írnom. Hervasztó. Az otthoni dolgaimnak neki se álltam, még lógok e-mailekkel tanároknak, a szakdogám sehogy se áll, érdekes lesz ez a félév, nem lesz olyan laza, mint az előző kettő. És az a baj, hogy így, hogy másfél hónapja itt vagyok, nem érzem, hogy megérte a szenvedés, szép és jó, hogy kijöhettem, de a hasznosságából nem sokat érzek. Sok a duma, nekiállok tanulni. Ilusat päeva jätku, azaz további szép napot (észtül természetesen :D)!

 Merthogy ma mostam. És a szárítógépet is használtam, de nem voltam túl sikeres, mert még mindig vizesek. Pedig amikor először használtam, olyan jól bejött. :( Szóval a hülye mosás miatt fel kellett kelnem fél órával korábban, nem szeretem ezt. Finnen totálisan semmi sem történt, nagyon rossz. Ellenben holnap tényleg meg kéne kérdeznem Heikkit, hogy mikor kapunk jegyet, mert le kéne foglalni a repjegyet, vagy lehet, hogy most mindjárt írok Ritának - szeretni fog... Irodalom nem volt jó, nem volt PPT, a gyerek- és ifjúsági irodalomról volt szó, de hát nem tudom, fasza lesz az előadásnaplóm, tökömért kellett finn szakra jönni, szenvedés az egész. Eme pozitív gondolatokkal búcsúzom. Álmos vagyok. Ami szánalmas, mert fél 10-kor keltem... Ilusat õhtu jätku!

 Elfáradtam ebben a két napban. Lehet, hogy az is közrejátszott, hogy kicsit beteg voltam/vagyok (ma már jobban vagyok, szerencsére), meg lehet, hogy az is, hogy mostanában, ha tehettem, későn keltem, tehát általában 10, fél 11 magasságában, most meg 9-kor keltem meg fél 9-kor, sok(k) volt ez nekem, holnap meg 9.45-kor kell, mert mosnom kell. Nehéz az élet. :) Lehet, hogy csak puding vagyok, hogy nem bírom a múzeumozást, mászkálást (emlékszem, már gyerekkoromban is problémák voltak ebből, mindig nyűglődtem :D). De én egy 4. variációra tippelek, szerintem kimerítő, és egyrészt hülyeség 2-3 (2.5) napba bezsúfolni gyakorlatilag a város (összes múzeumá)t, mert csak, hogy lejárassam őket kicsit :D, Simonyi Erika meg Torontáli Zoltán azt írja a Finnország-útikönyvben (ami amúgy nagyon hasznos és jó, szeretem), hogy hát el lehet tölteni Tamperében pár napot. Szerintem ez köcsög dolog, és végtelenül leegyszerűsítő, és nagyon a fogyasztói társadalom tagjának kell lenni ahhoz, hogy azt mondjam, hogy én 2 nap alatt megismertem a várost, és szerintem van benne ilyen kipipálhatnék is. Én nem néztem meg az összes múzeumot így sem, volt több olyan is, amin végigrohantam, és nagyon elfáradtam, szóval szerintem sokkal több idő kell ahhoz, hogy megismerjük a várost - vagy legalábbis nekem több kell. Szóval ma fél 9-kor keltem, tegnap tök hulla voltam ahhoz is, hogy kitaláljam, hogy mikor-hová menjek. Reggel alig bírtam felkelni, mondom, leszarom, kelek 10-kor. Forgolódtam pár percet az ágyban, na, mondom, nem, felkelek - a(z átkos) lelkiismeret... De így is "elkéstem", nem tudom, mivel tököltem el az időmet, gondolom, a szokásos hírek. Szóval 10-kor indultam el. Először a Vapriikki múzeumközpontba mentem, ahol első körben az 1918-as polgárháborúról néztem meg egy kiállítást, halott kisgyerekek fényképe, kellemes volt így reggel... Aztán voltam a cipőmúzeumban, ahol megdöbbenve tapasztaltam, hogy már a század első pár évtizedében is tök klassz cipőket hordtak! Aztán volt jéghoki-kiállítás, engem annyira nem hozott lázba. Aztán játékkiállítás, az jó volt, néztem finnül Tininindzsa harciteknőst. :D Aztán volt találmányos kiállítás, az se érdekelt túlzottan. Utána volt egy Tamperéről, nem rémlik belőle semmi fantasztikusan érdekes. Aztán volt egy kiállítás, aminek az volt a címe, hogy a Medve éve. És nagyon jó volt! Voltak játékmacik, meg medvecsontváz, meg hogy milyen ünnepek kötődnek a medvéhez (mikor van a szülinapja meg ilyenek), milyen tabunevei voltak (rengeteg!), a bocsok életéről, macis fényképek, macis versek, nagyon tetszett. :) Aztán elmentem a Werstas munkásmúzeumba, ahol volt egy negyedórás körbevezetés, volt egy alapkiállítás a munkásság mindennapi életéről (sportolás, munkásdalok stb.), volt textilipari kiállítás, ahol lehetett tapogatni az anyagokat, meg láthattuk, hogy milyen növényből készülnek, volt egy fényképkiállítás, az tetszett. Aztán gőzgépmúzeum, érdekes volt, de gyorsan meguntam. :D Aztán 2-re mentem a rendőrségre, volt rendőrkutya-bemutató. :) Ott találkoztam Katkával, meg a szlovák barátnőjével. És tök jó volt, volt egy rendőrkutya, aki a motor oldalkocsijában ült!! Annyira édes volt, volt rendőrsapkája meg szemüvege. :) Aztán elmentünk a Sumeliusklubba, ahol volt fénykép"kiállítás" meg képeslap-"kiállítás", amit azért teszek idézőjelbe, mert nagyon kevés volt, kb. 10 perc alatt megnézhető. Utána az ásványmúzeumba mentem, ami nagyon klassz volt, csak kicsi, de tömény, 7000 ásvány volt. Majd oda szerintem visszamegyek, venni valami nyakláncot vagy valamit, bár azt Magyarországon is lehet, nemtom. :D Aztán voltam a tamperei művészeti múzeumban, ahol kortárs festők voltak, nem tettek rám nagy benyomást. Volt egy, akinek voltak mindenféle visszatérő szimbólumai, mint a női nemi szerv (természetesen), krokodil, madár, kék szem. És látszott, hogy nagyon mondani akar valamit a képeivel, néha értettem, néha nem. De szerintem inkább írnia kéne. Voltak ilyen nagyon kubistaszerűek, felejthető... Meg volt egy, aki mindent lefestett-lerajzolt ezerszer, és nem nagyon tértek el, pl. önmaga vagy 15x, macska vagy 10x (Zsuzsa!!), tenger, nagyváros. Utolsó állomás pedig a Pyynikki kilátó volt, állítólag itt gyülekeznek a motorosok, és valóban, mindig volt ott 1-2, de gyakran cserélődtek. Ennyi. Ma se tanultam egy bötüt se. Ilusat õhtu jätku!

 Megbeszéltük Mariyával, hogy 10-kor találkozunk a Muminmúzeumnál, végül bementünk oda, én jórészt inkább haldokoltam, pihiztem, filmet néztem, könyvet olvastam, mivel egyrészt láttam a kiállítást (bár Mariya is) pár hete, másrészt meg asszem beteg vagyok/leszek. Ami azért jó, mert nincs nálam lázmérő, lázcsillapító, Strepsils, semmi. Majd ha nem múlik el, az utóbbit veszek. Aztán elmentünk a Munkások múzeumába, ahol először is volt egy körbevezetés az épületben, láttuk pl. a pinceszínházat, és annak az öltözőjét, nagyon vicces volt, meg pont akkor állítgatták a világítást, az is vicces volt. :) Jó volt, hogy sokat lehetett ülni, így nem volt annyira látványos a haldoklásom. :) Aztán megnéztünk egy festészeti kiállítást, aztán meg a Lenin-múzeumot. :) Amiből nem sok mindent értettem, mert a kiállítás lényege oroszul volt, csak az egyes dokumentumok alá írták oda, hogy mi az, finnül. Amúgy azért van itt múzeum (és ott), mert itt találkozott Lenin először Sztálinnal 1905-1907-es száműzetése idején. Aztán elmentünk kajálni, sajnos, a sulimenzáról éppen lemaradtunk, úgyhogy meki lett belőle. :) Következő állomás a Verkaranta kézműipari és iparművészeti múzeum volt, ahol nagyon szép festményeket láttunk! Egy Olli Joki nevű festőtől. A shopban meg végre találtam tamperés képeslapot Áginak. :) Utána meg a Tallipiha (istállóudvar) nevű helyre mentünk, ahol lehetett pónigolni, amúgy ilyen kézművesvásár volt, de nem tetszett semmi, pedig szeretnék venni kesztyűt meg pénztárcát is (most már aktuálissá vált a laptoptáska is, mert ma sikeresen szétbarmoltam a cipzárját). :( Ennyi, most lefekszem asszem, elég gyengus vagyok... Remélem, holnapra meggyógyulok. :) Head ööd (jó éjt észtül :D)!

 Ma eddig nem sok értelmeset csináltam, de most az a terv, hogy blog, elolvasok pár cikket ráhangolódásképpen, aztán este még próbálok egyet hajrázni - természetesen előadásnapló, még mindig az első előadásról próbálok írni, khm. :D Bementem ebédelni a suliba (broileripastapaistos, azaz chicken and pasta casserole, nem volt rossz!, bár nem nézett ki túl bizalomgerjesztően, de mivel a hús még kevésbé volt szimpatikus... :D). Amúgy az összes finn kajára igaz szerintem, hogy a magyaroknak/nekem, nem feltétlenül az íze furcsa, hanem a kinézete, meg hát az idegesíti az embert, hogy igazából fogalmad sincs, mit eszel, miből készül az a kaja, amit eszel, mert én bár nem tudok főzni, de azért halovány elképzeléseim vannak, miből épülnek fel a magyar kaják, de ha eszek pl. egy ilyet, akkor kb. fogalmam sincs, csak minimálisan tudom belőni. Aztán találkoztam volna Mariyával, akivel sikeresen elkerültük egymást, vagy nem tudom, mi volt. Tegnap megadta a számát, én is az enyémet, de amikor tegnap próbáltuk hívni egymást, nem működött, szerintem az ő számával az volt a baj, hogy kell elé még országazonosító, bár ahogy ezt leírom, akkor valszeg ugyanaz, mint Laurának, na, mindegy :D. Egy fél órát vártam, aztán haza, itthon semmi értelmeset nem csináltam, azzal töltöttem el órákat, hogy kitaláltam, hogy holnap mire akarok menni majd a Tampere-hétvége jegyében, megnéztem, hol vannak az egyes dolgok, meddig vannak nyitva, stb. Na, nekiállok tanulni. Ilusat õhtu jätku (észtül: további szép estét :D)!

 Ugyanis reggel 9-kor, amikor indultam órára, -1 fok volt. Elővettem a sálat. Gondolkodtam, hogy télikabát is kéne, de aztán kiesett a sapka a kabátból, amit otthon nem vagyok hajlandó hordani, úgyhogy elhatároztam, hogy fokozatosan fogok haladni, amúgy is lehet, hogy ez még nem is tél, csak valami tamperei elmebaj. :D A csizmáról megfeledkeztem reggel. A nyelvtöris óra egész jó volt, most is volt magyar vonatkozás, hogy milyen jó, mert nekünk 1000 éves államunk van. :) És a finnek megint hülye kérdéseket tettek fel - nem sikerül megszoknom. :D Amúgy az uráli családfát tanuljuk, nem is tudom, hányadszorra tanulom, 5? 6? Ennek ellenére még mindig nem tudom. :D Szerintem még a 19 nyelvet se tudnám felsorolni. :D Najó, ezt nem reklámozom... Aztán ebéd (nem tudom, mi. A finn neve kebakot, angolul ground meat skewers, passzolom a kérdést, amúgy majdnem olyan, mint a húsgombóc, csak hosszúkás). Délután megírtam az első észt ZH-mat. Hát, asszem ebből se leszek 5-ös. :D Pedig a tanár még beszélgetett is velem óra után, majd a ZH után nem fog, csak szivatni, mint Danielt... :D Amúgy kiderült, hogy december 17-én megyek haza - és ahogy azt leírom, rájöttem, hogy van egy papír: hallgatói tanulmányi teljesítmény igazolása (szép neve van), amit lehet, hogy meg kell várni, meg kell kérdeznem a tanárt, hogy mikorra javítja ki a ZH-t, vagy lehet, hogy Ritát, hogy hogyan is működik ez. Király... Kicsit már bele vagyok fáradva az állandóan felmerülő újabb és újabb problémákba (vagy ezt hívják felnőttségnek? - nem akarom...). Remélem, hétfőig nem emelik feljebb a repjegy árát, csak nem hónap elején van emelés... Észt után hazajöttem, pihi, vacsi, sikerült letörnöm az egyetlen (és kedvenc) bögrém fülét. Jee. 6-ra meg mentem városnéző buszos túrára, ami most finnül volt (meg angolul...), kb. ugyanazokat a dolgokat néztük meg. Az elején leült mellém egy szervező, kicsit kommunikáltunk, nagyon aranyos és barátságos volt. Viszont találkoztam a túrán egy csoporttársammal, Mariyával, orosz csaj, 19 éves, aki egy éve tanul finnül, ahhoz képest elég jól beszél. És tök jó volt, hogy nem egyedül kellett mennem. :) Meg lehetett kommentálni a dolgokat valakinek. :) Facsén össze is barátkoztunk - elmaradhatatlan. :D Holnap meg hétvégén együtt megyünk a Tampere-napokra. :) Na, abbahagyom, mert álmos vagyok. Head ööd (jó éjt észtül :D)!

 Azért, mert kaptunk mindenféle jó cuccot, de erről majd később. :) Ma a szerdai koránkelős nap, 7-kor kellett volna kelnem - nem ment, mondom, rendben, úgyis 8.15-kor kezdődik az óra, lustizok félig. Aztán nem ment, mert rájöttem, hogy nincs reggelim, mert tegnap megettem vacsorára :D. Szóval 7.10-kor fel. Ahyoung ma 2-re ment suliba, de már 7.45-kor fenn viribült, persze, ma is sokáig csengette az óráját, szóval nem értem, miért kelt fel, ha nem esett neki jól. Szerintem szadomazo (a szado annak szól, hogy engem cseszettül idegesít, ha valaki hetedszer is lenyomja az órát, ráadásul neki 2 telefonja van, dupla élvezet). Elmentem a K-marketba reggelit venni meg tízórait, amiből csak reggeli lett :D. Vettem sajtos-szalonnás, még meleg croissant-t (pedig nem Párizsban vagyok :D) meg csokit. Első óra észt, visszakaptuk a házinkat, lett benne egy hibám, amit nem értek, miért. Reméljük, a félév folyamán leesik majd. :) Órán megkérdezte az egyik csaj, hogy mit jelent a nota bene, mert a tanár olyan sokszor mondja. Ebből 2 dolog következik, az egyik rossz, a másik jó. A rossz az, hogy milyen már, hogy fogalma sincs, de még fel sem merül benne, hogy illene tudnia - látszik, hogy azért kulturális értelemben fiatal ország Finnország, pontosabban: később kapcsolódott be az európai vérkeringésbe. A másik dolog, ami pozitív, hogy viszont TÉNYLEG interaktívak az órák, és TÉNYLEG mindent meg lehet kérdezni, és TÉNYLEG nincs hülye kérdés. Utána számtechterem, és most kivételesen (igencsak kezdem érezni a vesztem...) értelmes dologgal töltöttem az időmet: szakirodalom olvasásával-fordításával (irodalomra), és be is fejeztem a cikket (nem mintha hosszú lett volna...). Ebéd után végre elintéztem az utolsó erasmusos papírt, be is szkenneltem (ami azért nem volt egyszerű játék, mert még sosem csináltam :D), és Katka nagyon-nagyon jófej volt, elkísért a könyvtárba, megmutatta, hol van a szkenner. Ha meg már a csehekről van szó, Daniel kijelentette, hogy nem jön többet észtre. :I Igaz, hogy ma kicsit zrikálta a tanár, gondolom, azért, mert nem nagyon jár be, bár elvileg beszéltek erről (mondjuk azóta meggondolta magát, hogy mégis bejön inkább csütörtökönként - megnyugtató, hogy valaki nálam is többet variál, bár neki szerintem mindegy, nekem meg nem...). Szóval ha már a könyvtárban voltam, maradtam is (majdnem sikerült elfelejtenem, hogy lesz még egy órám...), olvasgattam az irodalmas könyvet, amit nem lehet kikölcsönözni, még gondolataim is voltak hozzá! Hihetetlen... Persze, nem biztos, hogy előadásnapló- és egyáltalán egyetem-kompatibilisek... Majd meglátjuk. Reménykedek, hogy kapok egy kettest az előadásnaplómra, nagyon nagy szívás lenne, ha nem végeznék egy kurzust se a tanszékről, lehet, hogy vissza kéne fizetnem a pénzt is. De csak díjazzák majd, hogy megírtam a 10 oldalt (ha sikerül :D)... Utána meg volt a finn társadalom és kultúrás óra. Ma különleges előadás volt, mert a várost (mint ma megtudtam) 1779. október 1-jén (akkor született apa is :D, persze nem 1779-ben :D) alapította III. Gusztáv svéd király, úgyhogy a hétvégén ünnepségek lesznek - itt az ideje művelődni! Ez a terv, nem érdekel, hogy tanulnom kéne. :) Ámen, úgy legyen. Szóval itt kaptunk tamperés kitűzőt meg táskát, ami amúgy elég gagyi, de mosásra jó lesz. :) Ja, meg tök király Finnország-térképet is kaptunk, azt tuti, hogy kiteszem otthon. Ennyi. Befejezem, mert holnap észt ZH. Nägemist (és ezen az egy szón kívül nem sok mindent tudok :D)!

 Ma Ahyoung beavatott az ágyneműcsere rejtelmeibe, azt vágtam, hogy 2 hetente cserélik, de azt hittem, hogy majd bejönnek a szobába, és lehúzzák, mint a Griffben, de nem. Ki kell rakni a koszosat a folyosó végén lévő kosárba, be kell ikszelni, hogy melyik szobában laksz, és akkor kapsz újat. Hogy mikor hozták be, azt nem tudom, mert dél után kicsivel elmentem kajálni (paradicsomos-mozzarellás hal -> nem szeretem, ha nem írják oda pontosan, hogy milyen fajta - durcás). Aztán számtechterem, ahol kinyomtattam a tanulmányi szerződés módosítását - megint, elmentem a Maria Mäkelähez - megint (az irodalmi tanszék Erasmus-koordinátora), aláírattam vele a papírt - megint. Reméltem, hogy alá tudom íratni az intézményi koordinátorral is, de ma csak 11-ig volt, úgyhogy holnapra marad. Finnen szokásosan semmi extra nem volt, ellenőriztük a házit, volt magnóhallgatás, mentünk tovább a csodálatosan izgalmas könyvecskében. Igazából meg kellett volna néznem, mielőtt jelentkeztem erre a kurzusra, hogy milyen könyvből fogunk tanulni, mert akkor nem ide mentem volna, bár lehet, hogy akkor is ütközésben lennék mindenféle más órával, úgyhogy ez van, ezt kell szeretni. Most itthon vagyok, neki kell állnom a háziknak: van észtből egy csomó meg szókincsfejlesztésből egy kevéske. Utána meg most már tényleg nekiveselkedek az irodalmas előadásnaplónak, mert sehogy se állok vele. Amúgy rosszul írtam, csütörtökön lesz a ZH... Nägemist!

 Ma nem volt Ahyoung-nak reggel órája, rosszul kezdődött a hét. :D Azért viszonylag korán elment, úgyhogy élvezhettem a természetes fényt. :D Szokásos hétfő reggeli háziírás. A finn óra a szokásos unalom, a végefelé csoportfeladat volt, a 2 amcsival meg Katkával voltunk egy csapatban, de ez is unalmas volt. Amúgy az amcsi csaj kezd egész normálisan beszélni finnül, eddig nagyon gyatrán ment neki, bár az is lehet, hogy egyre kevésbé interaktívak az órák, és kevésbé tűnik fel - de maradjunk annál, hogy fejlődik. :) Jó neki. Óra után bementem a számtechterembe, ahol nagy a szigor: használni kell a diákigazolványt. Van ilyen leolvasó, oda kell rakni a diákod fényképes oldalát, és akkor mehetsz csak be. Mától használom, igen menő. :) És találkoztam Ahyoung-nal, tiszta meglepő volt, sosem szoktunk összefutni a suliban. Aztán volt az irodalmas óra, ma nem volt PPT. :( Ellenben kaptunk kérdéseket óra végén, már csak azt nem tudom, hogy mindegyikre kell-e válaszolni, vagy csak az egyikre, vagy annyira válaszolsz, amennyire akarsz. Találkoztam hazafelé Laurával, mondta, hogy a héten nem ér rá, de majd jövő héten megyünk kávézni. Ő meg nem tudta, mit kell csinálni a kérdésekkel, mert több, mint fél órával az óra vége előtt elment az óráról (nem tudok kibújni az ügynökbőrből). Most meg neki kéne állni tanulni, mert nagyon-nagyon szarul állnak a dolgaim. Nägemist (szerdán észt ZH!)!

 Kedden hazamentem. Vicces volt, mert egyik ismerősöm megkérdezte kb. hétfő este 10-kor, hogy összepakoltam-e már. Mondtam, hogy a fenéket, majd később. :D Aztán hajnali 1-kor jöttem rá, amikor szobatársam lefeküdt, hogy hupsz, nem pakoltam össze... :D Úgyhogy reggel kelhettem korábban, nem mintha időben nekiálltam volna így is, de nem késtem le a buszt, sőt, sok-sok perccel előbb ott voltam a buszállomáson, a busz meg csak 5 perccel előbb állt be, úgyhogy legközelebb 10 perccel előbb kimegyek, azt' csókolom. Turkuban találkoztam Zsófiékkal, volt rajtam 4 réteg ruha, de majdnem megfagytam, zuhogott az eső. A mekiben dumáltunk egyet, aztán kimentünk a reptérre, a repülés igen klassz volt, már pár másodpercre redukálódott a furcsa "felszállunk"-érzés. Pesten meg rohadt meleg volt. :) Találkoztam Zsuzsával, aki odaadta az iskolalátogatásimat, bementünk a magyar mekibe, miért ne? :D Aztán húzás haza. Este 10-re haza is értem, Samu azért örült. :) Megérte hazamenni. :) Szerdán kimentünk felköszönteni Marcust és apát (Marcusnak nem találtunk se muminos könyvet, se DVD-t, szomorú voltam...), úgyhogy végre motorozhattam. Úgy volt, hogy másnap meg megyünk Balázzsal motorozni, de az őrült spanyol képes volt kocsival jönni, mert hogy ő nem vezet este (szemforgatás). Másodszor találkoztunk, mióta van motorom, és mindkétszer kocsival jött a nem normális (ahogyan a motoros oktatóm mondaná :D). Úgyhogy beültünk kávézni, annyi. Másnap már el is jött a visszautazás napja, vettem fülhallgatót, így végre tudok anyával skype-olni akkor is, ha a szobatársam itt van, nem kell a fogcsikorgatását hallgatnom, amikor alszik, és abba se kell beleőrülnöm, hogy egyszerre kétféle zenét hallgat. Amúgy ez a fülhallgató nem szimpatikus. Remélem, hamar elromlik. :D Az utolsó vonattal mentem fel Pestre, találkoztam Zsaniékkal kökin. Másnap reggel 10.15-kor ment a repülő, 13.40-kor értem be, Zsófiék kijöttek elém, aztán elbuszoztunk hozzájuk, néztünk finn mesét (Niko) és szaunáztunk. Ma meg hazajöttem, és tanulni kéne. Neki is állok...

 Ahyoung hétfőnként 10-re megy suliba, úgyhogy jól kezdődik a hét: ilyenkor szoktam megírni a házit, meg zenét hallgatni is lehet. Fél 12-re bementem kajálni, és herkkupihvit ettem (herkku = csemege, pihvi = valami steakszerű dolog), ami nem volt rossz, viszont a krumplipüré... Isteni volt. :) Ellenben teleettem magam, mert sok reggelit ettem, és korán kajáltam, úgyhogy dilemmáztam, hogy vajon visszajön-e a kaja körülnézni, mi történt, mióta utoljára érezhette a földi levegőt. De szerencsére nem volt annyira kíváncsi. Délután mostam volna. De valaki nem jött a cuccáért. Nem tudtam, mit tegyek, vártam egy ideig, gondolkodtam, hogy bekopogjak-e a szobájába. Végül úgy döntöttem, hogy a legparasztabb módszert választom, amit mások is szoktak: kivettem a tiszta cuccait, és felhalmoztam a mosógép tetejére. Reménykedtem, hogy nem fogok összefutni egy (tangával vagy) alsónadrággal, miközben a (csaj/)srác éppen azt lesi, hogy mit csinálok a cuccaival. A szárító elromlott, nem mintha lett volna időm használni, mert 2-re mentem be órára, és még ki is kellett nyomtatnom a beszállókártyámat. Tényleg, most meg is nézem, mert be kellett írni, hogy milyen okmánnyal utazunk, és a hülye nem akarta felfogni, hogy személyivel, mindig az egyéb okmányt jegyezte meg, akárhányszor elmentettem. Hát, nincs ráírva, hogy személyi, de más se, remélem, nem ütöm meg a bokám holnap. Amúgy tök jó dolog, hogy nyomtathatunk ingyen 200 oldalt, de az viszont idegesítően környezettudatos, hogy az az alapbeállítás, hogy egy lapon 2 oldalnyi szöveg, ráadásul dupla oldalon, szóval ilyenkor mindig mindent át kell állítgatnom, mert a Wizzair nem környezettudatos. :) Finn órán ma megszámoltam: 3 mondatot mondtam. Téboly, hogy ennyien vagyunk... Utána irodalom volt, amin volt PPT, jee. :) Most meg asszem neki is állok tanulni, holnap irány hazaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa! :))))))))))))))

 Tegnap rájöttem, hogy kétféle agnosztikus van. Az egyik, aki lerendezi annyival az isten(ek) létezését, hogy nem lehet tudni, és ezért nem is gondolkozik rajtuk, az élet dolgain nem gondolkozik el, mint a vallásos, hogy lehet-e jelentésük mint (jutalom vagy) büntetés. A másik fajta pedig, akikhez én is tartozom (vagy lehet, hogy én vagyok az egyedüli tag? :D), elgondolkodik, hogy a dolog büntetés vagy véletlen. :D Persze, vicc az egész. Tehát az volt, hogy a felsőbb hatalom nem akarta, hogy könyvtárba menjek tegnap. Összepakoltam a cókmókom: laptop, toll, szótár, füzet, lelkileg felkészültem, hogy meg se fogom találni a könyvtár oldalsó bejáratát, hogy be se fogok tudni menni, hogy nem tudom majd, hol lehet laptopot használni, hogy nem találom meg magát a könyvet. Szóval heroikus harcra készültem, mesébe illő próbákkal - erre a Felhőn Játszadozó közbeszólt. Esett az eső. A 4 réteg ruhám átázott. Örömmel, hogy megúsztam a könyvtárazást, de azért kicsit csalódottan, hazaindultam. Kisütött a nap, megszáradtam, mire hazaértem. Felnéztem az égre, és azt gondoltam, ha létezel, nagyon jó a humorod, mindig is tudtam. :) Ma pedig voltam a muminmúzeumban, ahol nem lehetett képeket csinálni. De fantasztikus volt. :) Időutazás, szóval egy falat gyerekkor. :) Nagyrészt makettek voltak, képek. A kedvencem a vadnyugati muminok voltak. :) Ültek a kocsmában, kártyáztak, ittak. :) Szóval én asszem elviszem majd a gyerekeimet. :)

 Apa, kezdődik. De nem lesz vicces. Pontosabban nem kezdődik, mert mielőtt kimentem a könyvtárból, akkor láttam meg, hogy mit keresek. Mert úgy van, hogy persze az összes kölcsönözhető könyvet kivették a szorgalmas finnek, amit olvasni kéne irodalomra (bár nem tudom, mert ha benn vagy órán, és érted, amit mondanak, nem úgy, mint én :D, akkor elvileg szerintem tudsz írni könyvek nélkül is). A zárójelemet pedig cáfolva most eszembe jutott, hogy mit mondott a Niina Kovalainen, aki interkulturális kommunikációt tanít (hogyan kommunikáljunk a finnekkel?), meg persze más is mondta: szóval itt a finnek nagy része dolgozik az egyetem mellett, ezért tart nekik ezer évig elvégezni egy szakot. Na, és az a lényeg, hogy esti kölcsönzésre kivehettem volna az egyik könyvet, ami a "tankönyvolvasó-teremben" van. De oda nem a könyvtárrészből lehet bejutni, hanem a B épületből. De nekem fogalmam sem volt arról, hogy az akkor most merre van, mert arra nem volt körbevezetés. Lehet, hogy elmondta egy mondatban a néni, hogy arra, gyermekeim, de hát nem mentünk arra, szóval nem jegyeztem meg. Szóval majd hétfőn. Vagy nem. Mert hétfőn 6-ig órám van. A könyvtár meg csak 7-ig van. Vagy ez a részleg 0-24-es? Akkor holnap is nyitva van. Már csak meg kell találnom, hogy hogyan és hol kell akkor bemenni a könyvtárba, amikor nincs nyitvatartási idő. Jah, tanuláson kívül a könyvtárban semmit nem csináltam, és sült hús volt a kaja. Megint. És nem volt kiírva. Megint. Nem is olyan jófejek a finnek.

 Szóval kezd hideg lenni. Nagyon hős vagyok, bejárok egy olyan órára, amit nem fogok teljesíteni, ez a nyelvtöris óra, de tényleg jó és érdekes. Még jó, hogy az irodalom tanszéken vagyok, pedig a nyelvészetet szeretem, az irodalmat meg egy nagy mellébeszélésnek tartom. :) De igen, mellébeszélni egy fokkal jobban tudok, mint nyelvészetből szakdogát írni, szóval így jártam - bár franc tudja, lehet, hogy találtam volna olyan témát, ami tetszene, nem tudom. Ma is vicces volt az óra, csak kár, hogy 1) átkozottul korán van... 2) átkozottul hosszú... De hős vagyok. Jah, és ma tudtam olyan dolgokat, mert nagyon interaktív voltam, amiket a többiek nem! Csak nem mertem mondani, mert hát igen. :) Már óra vége előtt fél órával nagyon éhes lettem, szóval utána tűzés kajálni, ahol találkoztam az egyik kínai csajjal, akinek persze nem emlékeztem a nevére. Ma lazac volt és nagyon megörültem, mert láttam, hogy tartármártás lesz hozzá. De amikor megláttam... akkor már nem örültem annyira. :D Ilyen fura izék voltak benne. Mindjárt megkérdezem a legjobb barátomat, tudja-e, mik. Nem tudja. Nem nagyon volt íze, lehet, hogy belekeverték a megmaradt, ízetlen uborkát. :D De amúgy nem volt rossz. Utána észtem volt. Már egész hosszú szöveget kaptunk. Meg egész sok házit. :D Mert ugye jövő héten nem lesz óra, ezt szerencsésen kifogtam, nem úgy, mint az októberi visszautat... Azon lehet, hogy még variálni kell valamit... Mert pont a szünet utáni héten jönnék haza - a hülye finnek nem bírták kiírni sehová, hogy lesz szünet. Végre valami, amiben példát vehetnének az eltétől...

... mert 7-kor kelni. Tudom, lehetne rosszabb is, de csak 5-6 órát szoktam ilyenkor aludni, és akkor olyan vagyok, mint a mosott xxxx. Reggel volt egy észtem, ez a 2 másik hülye erasmusos szét akart zilálódni, nem egymás mellé ültek le, de nem hagytam bojkottálni az összetartozásunkat. :D Mondtam Danielnek, hogy gyere. :) Ma kiderült az észtről, hogy miért szar nyelv: mert intonációs, szóval az intonációnak van megkülönböztető szerepe. Tehát ha így mondod, akkor partitívuszi jelentése van, ha meg úgy, akkor meg genitívuszi. Még jó, hogy lesz belőle szóbeli vizsga. Remélem, átmegyek... (Ez mennyivel jobban hangozna az ironikus stílusomban: remélem, megbukok...). Jah, és azért is utálom a szerdát, mert észt után van 4 óra szünetem. És közben meg ugye kajálni kell, ahhoz meg lusta vagyok, hogy elmenjek könyvtárba, visszamegyek ebédelni, visszamegyek könyvtárba, visszamegyek órára. Leírni is rossz. Bár igen, 22 vagyok, nem 99. Kaja nem tudom, mi volt, mert nem az, ami ki van írva a táblára... A kaják felett ki van írva, de ugye mögöttem sor van, így is mindig dilemmázok, hogy mit egyek, és nem akarom még azzal is húzni az időt, hogy olvasgatom, mit eszek. Logikus lenne, ha a név alapján választanék, de ugye nem. :D Utána volt szókincses óra. És nagyon gagyi volt. Általában vágtam a dolgokat, de az egyik szót nem tudtam,brühü. A lényeg, hogy nagyon gagyi feladatok voltak 99%-ban, és ha véletlenül egy szót nem ismerek, azt tuti nekem kell megmagyaráznom. :D Este meg volt a hogyan kommunikáljunk a finnekkel című előadás, amiről azt hittem, hogy jó lesz és hasznos, de csak vicces volt, hasznos nem. Hüpp. Továbbra se tudok kommunikálni a finnekkel. :D

 Ma majdnem magyar ebéd volt: sült csirkecomb. :) De persze egészben főtt krumpli volt hozzá meg kockára vágott ubi(sali - ami szerintem Magyarországon annyira nem passzol - vagy csak nekem, nem tudom), szóval emiatt nem éreztem azt, hogy otthon vagyok. :) És annyira megörültem, amikor mentem a menzára, mert általában currys rizs van, és azt hittem, hogy végre most rizibizi van vagy valami majdnem annyira jó, de aztán mindenféle fura dolgok voltak a rizsben, úgyhogy maradtam a krumplinál. :D Ennyit a gasztrorészről. :)) Utána mentem a számtechterembe, kinyomtattam a tanulmányi szerződés módosítását, 14.15-től volt órám, 2-től 3-ig van persze az irodalmi tanszékes nő is, rossz helyen írta alá a lapot, a küldő egyetemnél... Úgyhogy jövő héten mehetek vissza... De azért megkérdezem holnap, elfogadják-e - szerintem nem. Az órán ma egész okos voltam, de azért nem remekeltem. El kellett (volna) magyaráznom, mi az a krimi, és hát elég kis egyszerűcskére sikeredett. :D De legalább látta a tanár, hogy tudom, miről van szó. És volt egy rejtvény, amit csak én tudtam megoldani órán. :) Bár szerintem ez nem engem dicsér, a többiek voltak hülyék. :D Óra után el akartam menni könyvtárba, mert reggel még azt mutatta a katalógus, hogy benn van a 4 könyvből az egyik, ami kell nekem. Művészet volt megtalálni a könyvtárat... Meg még 2 emeletes is volt, hogy még jobban el legyek tévedve. Szóval nem volt benn a könyv. Örültem és örülök, úgyhogy holnaptól beveszem magam a könyvtárba. Ollé.

 Tudom, nagyon gáz, hogy a kajával kezdem, de ma megint makkarastroganoff volt. Csodálkoztam. Azt hittem, csak később kezdenek el ismétlődni a kaják. Ennyit a kajáról. :)) Délelőtt végre megkaptam a diákomat, 5 euró volt ő. Finn órán ma nagyot alakítottam. Természetesen nem. :D Úgyhogy ennyit erről, hogy milyen májer leszek. :) Mondjuk, szómagyarázatban sosem voltam jó, sose jutnak eszembe egyszerű meghatározások dolgokról, mindig túlbonyolítom, amit meg természetesen nem tudok elmondani. Jahm, fejlődnöm kell. :) Utána meg irodalom volt. Jegyzeteltem. De ez sem volt egész. Viszont kaptunk valami szakirodalomfelsorolásnak tűnő izét. Holnap bemegyek a könyvtárba, bár nem tudom, hogy működik (hasznos volt a könyvtári körbevezetés... :D). Szóval és megnézem. Lehet, hogy nem olyan reménytelen mégsem ez az óra. Bár még mindig nem szimpatikus egyáltalán ez a luentopäiväkirja-dolog. Szerintem az a nő fog minket osztályozni, aki ma tanított. Most írjam le, hogy milyen gáz és követhetetlen, ha valaki papírról olvas fel? Biztos nagyon értékelné az őszinteségemet... Laurát egyáltalán nem láttam ma órán. Itthon meg nem volt net. 2 órán keresztül. Azt hittem, megőrülök. És esik/esett az eső, pedig gondolkoztam rajta, hogy elmegyek moziba vagy valami (egyedül...), de megázni nem szeretnék. Szóval van diákom. Úgyhogy majd nagyobb kedvvel látogatom majd a múzeumokat. ;) Vagy nem.

 Tegnap nem csináltam egész nap semmit azon kívül, hogy voltam benn menzán kajálni, eléggé rossz kedvem volt. Amúgy makkarastroganoff volt (makkara = kolbászt jelent elvileg, de inkább ilyen krinolinszerű valami volt szószban). Ma sem megyek sehová szerintem, mert csak 13 fok van, és borús-esős. Majd holnap tervezek egy múzeumot. Ma is csak menzán voltam, és rohadt sokan voltak! Illetve annyira sokan nem voltak, csak hosszú volt a sor, mert ilyenkor csak egy működik a kettőből. Ahhoz képest voltak sokan, hogy múltkor alig pár lézengő ritter akadt, azok között is sok családos volt kisgyerekkel, most meg mindent elözönlöttek a diákok, erasmusosok-finnek egyaránt. Ma meg nem tudom, mi volt a kaja, mert becsapás. Csak az volt kiírva az étlapra, hogy sertésfilé. Pedig nagyon fáintos volt! Nem azt mondom, hogy ez életem legjobb eledele, de szívesen enném otthon is néha-néha. :) De nem fogom, mert jaj. Szóval volt rajta prézli, és talán valami extrém sajt, meg zöldségek, talán hagyma is. Tragikomikus. Pedig én kevés kaját szeretek, jó lett volna eggyel több, ráadásul húsoooos. Azt keveset eszem amúgy is. Na, mindegy, ez van. Barna rizs volt hozzá. Amiről ma megtanultam, hogy ugyanaz, mint a fehér, csak több réteg van rajta. :) Szobatársam éppen finn szokás szerint elment gombászni. Kérdeztem, hogy ért-e a gombákhoz. Közölte, hogy nem. Merész. Mindig szoktuk egymást kérdezni, hogy kérünk-e a másik kajájából, de most asszem nem fogok kérni. :) Na: Nägemist (remélem, így van).

 Még nem mostam, majd 6-kor, de nem szabad elfelejteni, nagy harcok vannak a mosásért, 2 nappal előtte be kell írni magad A Nagy és Szent Könyvbe, hogy legyen helyed. Első óra nyelvtöri volt, nem tudom, akarom-e teljesíteni. :D Ugyanis vizsga + vagy 100 oldalból plusz vizsga/10 oldalas esszé. Egyik se szimpi. De majd meglátjuk... Jövő hétre kitalálom. Most írtam Kubínyinak így is, hogy leadhatom-e az irodalmat... Remélem, igen, mert azt nagyon nem akarom. Ezt csak eléggé nem. Amúgy egész élvezetes volt az óra, volt PPT, és így azért én is jobban felfogom, miről van szó... A végén Sajnovicsról meg Gyarmathiról tanultunk. Egyrészt vicces is volt, másrészt meg a végén átmentünk magyarórába, mert tanította, hogy kell kiejteni a neveket. :D Én meg csak ültem a helyemen, majd megszakadtam magamban, még a Jánost hajlandó voltam kimondani, de utána gyakorolták az 'a' betűt, azt már úgy kihagytam. :D Utána ebéd. Ezren voltak, és végül ma sem ettem "borsólevest", hanem csirkemellet ananászos-sajtos szószban. A szokásost mondom erre is: érdekes, ehető. :) Utána a tegnapról elmaradt észt házimat igyekeztem megcsinálni, de alig találtam meg a testrészek nevét... Úgyhogy már most nem tetszik az észt nyelv, tényleg, kell írnom az észteseknek, hogy linkeljenek már nekem észt netes szótárt (meg asszem morfológiai elemzőre is szükségem lesz - éljen az uráli nyelvcsalád...). Daniel nem volt órán. :) Mondjuk, ütközésünk van egy finn órával, de ezt eddig is tudta... Igeeen, és most elköszönök észtül, ami majdnem ugyanaz, mint finnül: nägemist! Finnül: näkemiin! És azért vicces, mert az észtek a g-t k-nak ejtik, de azért van ám k-juk is. Úgyanolyan hülyék, mint a svédek. Na, most már tényleg nägemist! :)

 Ma brutálmód korán kellett kelni az eddigi 10-hez képest, 7-kor, itt nálam még csak 10 óra, de már most elég fáradt vagyok - holnap szerencsére kicsit tovább alhatok. Első óra észt volt, nem ez lesz a kedvenc órám - lehet, hogy holnap erre is kell tankönyvet venni (meg szótárt...), ami Daniel szerint majdnem 40 euró, de szerintem lehet, hogy diákkedvezménnyel csak 30. Jah, meg ma kellett venni 4 euróért szókincsfejlesztő órára segédanyagot. Szóval első hét, első hét... :) 3-an voltunk cserediákok, Daniel, Justiina meg én, mindhárman járunk a haladó finnre is. Kaptunk házit is, de majd szerintem csak holnap csinálom meg, egyrészt mert most jutott eszembe (mire nem jó a blog? :D), és már nincs kedvem, másrészt mert lesz 2 óra lyukam holnap, és úgyse tudok ilyenkor mit kezdeni magammal... Jó, hogy ebédelnem is kell, de az nem nagy cucc, negyed óra. Szókincsfejlesztéssel kapcsolatban tévedtem, mert a tanár cseszettül nem veszi figyelembe, hogy a gyengék hol állnak, elég brutál szókincset veszünk, még én is hülyének érzem magam. :D De: a kis disznó csoporttársaim csalnak. Óra végefelé világosodtam meg, hogy hogy van az, hogy nekem majdhogy lövésem sincs a feladathoz, ezek meg vágják. Kiderült, hogy azért, mert vadul szótárazgatnak. Szóval most én tűnök hülyének. :) Na, sebaj. :) Ebédre amúgy fasírt volt, persze a magyar jobb. ;) Este meg volt a finn társ. és kultúra c. angol óra, ahol finn töri volt a téma, jófej volt a pali, de azért nem volt túl izgi. Bár lehet, hogy az én fittségemben volt a hiba...

 Mivel a csoporttársaim nagy része síkhülye finnből. Olyan alapszót nem tudnak többen is, hogy iskola. Bár lehet, hogy a diákról nem tudták, hogy mi az. Az se sokkal jobb. Szóval rém unalmas az óra. Elvétve új szavakba ütközöm, akkor örülök. Mondjuk, holnap lesz szókincsfejlesztő óra, de ezek után már félek, mert most úgy látom, ahová nekik fejlődniük kell, azt én már nagyrészt tudom. Szóval tavaszi félévben kellett volna jönni, bár lehet, hogy az se sokkal jobb, de legalább valamennyivel. Amúgy eseménytelenség a köbön. Napom legizgalmasabb tevékenysége az ebéd a menzán. :) Sose gondoltam, hogy ilyet fogok enni, de ma csirke volt a menü mézes-currys szószban, ehető volt. Egyébként annyira brutál, itt Finnországban jöttem rá, hogy a curry az nem egy fűszer, hanem egy fűszerkeverék neve, ami mindenféle fura dolgokból áll, mint római kömény, kurkuma, lepkeszegmag meg csilipaprika. Mellesleg megvettem a finn nyelvtankönyvünket, 12 euró volt, utána mondta Katka, hogy ő nem veszi meg, mert ingyen nyomtathatunk 200 oldalt. Igaz. De azért így jobb. :) Amúgy Daniellel, Katka cseh barátjával együtt fogok járni észtre. Nagyon vicces ez a srác, hajmeresztő nadrágjai vannak, még a furán öltözködő finnek is megirigyelhetnék szerintem. :) A napom további részét elképzéselésem sincs, hogy mivel fogom tölteni. Ha most itt lenne Samu, mehetnénk kirándulni, mert amúgy egész klassz idő van, 18 fok.

 Igen. Miután lelőttem múltkor az első nap az iskolában-t, új szlogen kellett, bár nem vagyok Vackor (szívesen lennék, mert őt mindenki [?] szereti :D), és éppenhogy az utolsó osztályt járom (mondjuk, itt pont nem). Lényegtelen. Szóval megízleltem a finn felsőoktatást - és okádnom kellett: félig magamtól. 2 órám volt: az egyik, a finn nyelvóra, túl könnyű nekem, a másik, a finn irodalom, túl nehéz. Bár, ha jobban belegondolok, háromnegyedig magamtól, mert ez nem hivatalos nyelvóra, hanem ingyenes nyelvoktatás cserediákoknak, szóval nagyrészünk nem finn szakos. Akad félig finn szakos is, Katka. Bár ő alattam jár, szóval ki tudja? Lehet, hogy én vagyok a legtapasztaltabb ott, legalábbis annak kéne lennem (mert Katka végülis baltisztikát tanul), de egy órából, sajnos, nem jött le, ki milyen szinten van (!). Én azt hittem, hogy az egész óra bemutatkozás lesz - "jó" szokásom szerint már előre rettegtem, és paráztam, hogy majd kivágnak a kurzusról, mert béna vagyok. Már akkor gyanút foghattam volna, amikor a folyosón vártuk, hogy bemehessünk a terembe, és bár tudták, hogy finn órára várunk, mégis angolul meg németül dumáltak. Szerintem durva. Bár igen, valaki, gondolom, csak hobbiból jár, meg a túlélésért. Szóval nem bemutatkozás volt, hanem sok felesleges meg pár nem felesleges infó. A nagy része, hogy hány kredit, mikor és hol van az óra, hány órát kell tanulni otthon (khm), mind fenn van neten, meg kaptunk erről egy külön füzetet is orientációs héten, bár igen, nem mindenki volt ott. De akkor is: a XXI. században élünk, használjuk már a csodálatos internetet! Ahogy ezt leírom, lehet, hogy vannak rossz sorsú társaink, akik nem részesülhetnek a zseniális internet adta örömökben. Egy másodperces néma csenddel tisztelegjünk előttük ----------------------

Amúgy nagyon furcsán beszélt a bácsi, szerintem visszafogta magát, próbált nagyon lassan, tagoltan. Az óra nagy részében az igetípusokat ismételtük, azt hittem, tökön szúrom magam, ugyanis ez 1. féléves tananyag (nálunk otthon legalábbis), ez meg elvileg 5. féléveseknek szól. Más kérdés, hogy én már 8. féléves vagyok, illetve kéne lennem finn tudásomat illetően. Aztán volt egy pici dohányzásos szöveg, nagyon egyszerű. Kérdéseket tett fel utána Heikki (a tanár), és baromira nem értette a csoport nagy része. Ilyenek voltak, hogy minden 5. finn dohányzik. Heikki: hány százaléka dohányzik a finneknek? ... És a végén, szerintem azért, mert volt még viszonylag sok, nemtommennyi, mondjuk 10-20 perc az órából, bemutatkozás, jaaah. Alapinfó kimaradt, majdnem 30-an vagyunk... Úgyhogy nem itt fogok megtanulni finnül. Oké, hogy van konkrétan beszédes óra is, de arra nem tudok járni, mert a nyomorult észt üti, amire meg kötelező... :( Szóval rám nem került sor. Aztán irodalom óra, ahol szembesültem azzal, hol kéne tartanom. Pacák tartott órát a kapitalizmus megjelenéséről a kortárs finn irodalomban. És így értegettem dolgokat, szavakat, mondatokat, de olyan szinten nem állt össze egy egésszé, hogy az kudarc. Le kéne adnom ezt az órát, mert nem fogom tudni teljesíteni. Otthon ebben az egy évben, amikor finnül mentek az órák, vagy kaptunk szakirodalmat, amiből készülhettünk, vagy handoutot. Itt semmi. Nem is vagyok hozzászokva, de szerintem nehéz is. Emlékszem, előző félévben együtt voltunk a felsőbbévesekkel egy órán. Kubínyi tartott előadást finnül szociolingvisztikán, és kérte a a "nagyokat", hogy fordítsák le, mit mondott, és még nekik is olyan alap tárgyi tévedéseik voltak, hogy a következő órától már kaptunk handoutot. :) Szóval nem gondolom, hogy egy értéktelen szar vagyok, de... majdnem. :) Az a problematikus mindebben, hogy én hivatalosan, bár fogalmam sincs, miért, mert én nem akartam, az irodalom tanszékhez tartozom, és ez az egyetlen irodalmas óra, amit felvettem, ha ezt is leadom... gondolom, az gáz, és nem is biztos, hogy lehet. Úgyhogy szerintem csütörtökön írok Kubínyinak, hogy leadhatom-e. De, gondolom, nem lesz elragadtatva... A minimum az, hogy szégyent hozok a tanszékre... De, vidámabb téma: a napi kulináris kalauz (csak az alliteráció kedvéért): chilis hal volt az ebéd, szerencsére nem éreztem a chilit. :) Eredetileg spenótot akartam enni, mert lett volna hozzá Karjalanpiirakka (Karjala a finn "Erdély", az orosz határon átnyúlik). Az oroszok pirognak mondják, én is így nevezem magamban, mert rövidebb, nem vagyok igazi finn szakos. Szóval ez a pirog... Hát, szótár szerint süteményt jelent meg pitét, meg egy csomó mindent. Van édes változata is, múltkor láttam Lidlben, majd lehet, kipróbálom. :) De ez a karjalai ez sós, és rizskása van belül, múltkor kóstoltam Ahyoungét, és nagyon bejött, szívesen megkóstoltam volna a menzait, de NEM TALÁLTAM MEG. Brutál. Pedig még azt is tudom, hogy néz ki. Aztán ki tudja, lehet, hogy bele volt téve a spenótba, de úgy nem kell, köszi. :) Tegnap meg korvapuustit ettem, nyam. :)