UTA-004

 Kedden hazamentem. Vicces volt, mert egyik ismerősöm megkérdezte kb. hétfő este 10-kor, hogy összepakoltam-e már. Mondtam, hogy a fenéket, majd később. :D Aztán hajnali 1-kor jöttem rá, amikor szobatársam lefeküdt, hogy hupsz, nem pakoltam össze... :D Úgyhogy reggel kelhettem korábban, nem mintha időben nekiálltam volna így is, de nem késtem le a buszt, sőt, sok-sok perccel előbb ott voltam a buszállomáson, a busz meg csak 5 perccel előbb állt be, úgyhogy legközelebb 10 perccel előbb kimegyek, azt' csókolom. Turkuban találkoztam Zsófiékkal, volt rajtam 4 réteg ruha, de majdnem megfagytam, zuhogott az eső. A mekiben dumáltunk egyet, aztán kimentünk a reptérre, a repülés igen klassz volt, már pár másodpercre redukálódott a furcsa "felszállunk"-érzés. Pesten meg rohadt meleg volt. :) Találkoztam Zsuzsával, aki odaadta az iskolalátogatásimat, bementünk a magyar mekibe, miért ne? :D Aztán húzás haza. Este 10-re haza is értem, Samu azért örült. :) Megérte hazamenni. :) Szerdán kimentünk felköszönteni Marcust és apát (Marcusnak nem találtunk se muminos könyvet, se DVD-t, szomorú voltam...), úgyhogy végre motorozhattam. Úgy volt, hogy másnap meg megyünk Balázzsal motorozni, de az őrült spanyol képes volt kocsival jönni, mert hogy ő nem vezet este (szemforgatás). Másodszor találkoztunk, mióta van motorom, és mindkétszer kocsival jött a nem normális (ahogyan a motoros oktatóm mondaná :D). Úgyhogy beültünk kávézni, annyi. Másnap már el is jött a visszautazás napja, vettem fülhallgatót, így végre tudok anyával skype-olni akkor is, ha a szobatársam itt van, nem kell a fogcsikorgatását hallgatnom, amikor alszik, és abba se kell beleőrülnöm, hogy egyszerre kétféle zenét hallgat. Amúgy ez a fülhallgató nem szimpatikus. Remélem, hamar elromlik. :D Az utolsó vonattal mentem fel Pestre, találkoztam Zsaniékkal kökin. Másnap reggel 10.15-kor ment a repülő, 13.40-kor értem be, Zsófiék kijöttek elém, aztán elbuszoztunk hozzájuk, néztünk finn mesét (Niko) és szaunáztunk. Ma meg hazajöttem, és tanulni kéne. Neki is állok...