Mert ma lohikiusaus volt az ebéd: lohi - lazac, kiusaus - kísértés. Ez amúgy nagyrészt ilyen halból meg krumpliból álló finn kaja, nem volt túlzottan ínyemre, annyit ettem belőle, amíg el nem fogyott a paradicsomsaláta, aztán a többi kuka. Hát, ennyi történt ma, köszönöm a figyelmet! :D Najó, nem, írok még. :D Tényleg ennyi történt. :) Írt nekem egy magyar csaj levelet chat.hu-n, aki kinn van Finnországban, csak hát több mint 300 km-re tőlem, úgyhogy sok mindent nem érek vele, mondta, hogy ő is egyedül van, a finnek kb. vissza se köszönnek neki, ráadásul egyedül lakik, és hogy ő is ismer egy magyart, akivel egy koliban lakik, de nem bírják egymást. Szomorú az élet. Nem csak az enyém. Megnyugtató? Nem, annyira nem. Tegnap este fél 10-től fél 1-ig annoying orange-ot néztem, de annyira jóóó, hihetetlenül szeretem, gondoltam, hogy az lesz a mai poszt címe, hogy: hey, friday, friday, hey, hey, hey, friday! :DD De aztán türtőztettem magam. :) Szóval, aki nem tudná, miről beszélek, sürgősen pótolja hiányosságát, lehet, hogy a XXI. századi alap internetes műveltségéből marad ki, bizony: https://www.youtube.com/watch?v=ZN5PoW7_kdA. Tegnap megírtam az Erasmus kiegészítő támogatás beszámolóját, aminek több mint 1 oldalnak kellett lennie, azt hittem, majd gyorsan fog menni, de annyira nem. :) Hülye kérdések voltak, pl. voltak-e adminisztrációs problémáim, mit volt a legnehezebb elintézni, komoly fejtörést okozott, hogy legalább valamennyire fogyjanak a karakterek. :) És ma elküldtem. :) Továbbiakban szokásos terveim: ma tényleg írok levelet az otthoni tanároknak, előadásnapló. Ilusat päeva jätku!