Elcsesztem az észt szóbeli vizsgát. Nem kicsit, nagyon. Elfelejtettem a verset. Mondanám, hogy megnyugtat, hogy rajtam kívül még egy csaj is így járt, de hát nem kimondottan boldogít, hogy más is szerencsétlen és nyomorult. Igaz, tökéletesen, gondolkodás nélkül csak néhányszor tudtam elmondani, szóval nem kellett volna meglepődnöm, de na. Nem gondoltam, hogy ilyen nehéz idegen nyelven verset tanulni. Oviban is meg általános iskola elején is inkább énekelni kellett, gondolom, az könnyebb meg gagyibbak a szövegek, meg hát nem egyedül kell prezentálni és nem vizsga, szóval sok a különbség. Justynának is sokkal szarabbul ment, mint előtte, de ő legalább elnyökögte. Hát, ezek után kíváncsi leszek, milyen jegyet fogok kapni végül... Illetve baromira nem vagyok kíváncsi... Kérdeztük mindketten a csajjal, hogy leírhatjuk-e, de mondta, hogy nem. Mondjuk, nem úgy tűnt, hogy tragikusan fogja fel a dolgot, de hát, persze, nem ő kap szar jegyet, miért fogná fel tragikusan? :) Majd max. az írásbelire odabiggyesztem, bár nem hiszem, hogy sokat oszt vagy szoroz. Amúgy úgy működött, hogy kaptunk egy próbavizsgát, azt írtuk, és közben kihívogatta az embereket. Ábécé sorrendben mentünk, szóval, sajnos gyorsan sorra kerültem, asszem harmadikak voltunk. Meg az is szar volt, hogy beszélgettünk az elején észtül, mert igaz, hogy egyszer mondta, hogy lesz ilyen, de utána meg nem, szóval azon is beparáztunk. Természetesen ezek után baromira nem volt kedvem előadásnaplót írni, éppen A Flintstone családdal vígasztalom magam. Szóval csak egy kérdés maradt: miiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiéééééééééééééééééééééééééért?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.