Szóval kezd hideg lenni. Nagyon hős vagyok, bejárok egy olyan órára, amit nem fogok teljesíteni, ez a nyelvtöris óra, de tényleg jó és érdekes. Még jó, hogy az irodalom tanszéken vagyok, pedig a nyelvészetet szeretem, az irodalmat meg egy nagy mellébeszélésnek tartom. :) De igen, mellébeszélni egy fokkal jobban tudok, mint nyelvészetből szakdogát írni, szóval így jártam - bár franc tudja, lehet, hogy találtam volna olyan témát, ami tetszene, nem tudom. Ma is vicces volt az óra, csak kár, hogy 1) átkozottul korán van... 2) átkozottul hosszú... De hős vagyok. Jah, és ma tudtam olyan dolgokat, mert nagyon interaktív voltam, amiket a többiek nem! Csak nem mertem mondani, mert hát igen. :) Már óra vége előtt fél órával nagyon éhes lettem, szóval utána tűzés kajálni, ahol találkoztam az egyik kínai csajjal, akinek persze nem emlékeztem a nevére. Ma lazac volt és nagyon megörültem, mert láttam, hogy tartármártás lesz hozzá. De amikor megláttam... akkor már nem örültem annyira. :D Ilyen fura izék voltak benne. Mindjárt megkérdezem a legjobb barátomat, tudja-e, mik. Nem tudja. Nem nagyon volt íze, lehet, hogy belekeverték a megmaradt, ízetlen uborkát. :D De amúgy nem volt rossz. Utána észtem volt. Már egész hosszú szöveget kaptunk. Meg egész sok házit. :D Mert ugye jövő héten nem lesz óra, ezt szerencsésen kifogtam, nem úgy, mint az októberi visszautat... Azon lehet, hogy még variálni kell valamit... Mert pont a szünet utáni héten jönnék haza - a hülye finnek nem bírták kiírni sehová, hogy lesz szünet. Végre valami, amiben példát vehetnének az eltétől...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.