UTA-004

 Ma akartam múzeumba menni, de aztán inkább MSN-eztem helyette, ejnye. Majd holnap. Úgyhogy csak a menzán voltam kajálni, ahol rántott hús volt. Érdekes, általában tökéletesen csinálják a húsokat, omlós meg minden (és ahogy azt leírtam, eszembe jutott a kis hülyegyerek a reklámból: omlóóósz meg cirke meg zackó, még jó, hogy itt nincs tévé...), de ez annyira nem volt tökéletes. Ráadásul jön a nyomorék bölcsességfogam, közepes mértékben kellemetlenül élem meg jelenleg. :D Utána lett volna a múzeum. Csak, sajnos, mindig úgy vagyok vele, hogy bemegyek kajálni, dél, mire hazaérek, ha nem fél 1, akkor még teázgatok 1-2 órát, és sitty-sutty fél 3, és lassan indulni kéne, de olyan jó meleg van benn, kinn meg kevésbé. Most 11 fok van, szóval már kezd jó idő lenni, de mindjárt zár a múzeum, úgyhogy már nem indulok el. Szobatársam sehol, azért mégiscsak jó valamire, ha van az embernek mobilja, de most meg ezért vegyek? Csak előkerül... Szerintem egyszerűen csak arról van szó, hogy gigászi jól érzi magát a koreai barátnőjével. Jó lehet. Én is jól éreznem magam egy magyarral. Bár a tutorom is mindig SMS-t ír, pedig tudja, hogy van netem. Múltkor ráébresztő kérdésként megkérdeztem, hogy Neked is van otthon neted, ugye? Közölte, hogy igen, de akkor nem értem, miért élvezi a felesleges pénzkidobást. Nem tudom, mennyi pénz lehet a kártyámon, majd ha lefogy, legalább lesz ok, hogy miért nem írok vissza. Nem szeretem a logikátlan, ráadásul pazarló dolgokat (jó, vannak kivételek, pl. a motorom :D). Szóval én nem vagyok finn-fanatikus. Bár ezt eddig is tudtam. Viszont ma befejezem Aronsont. Úgyhogy megyek is. Már a 417. oldalon tartok, juhú. :)

 A tervezett program az időjárásra való tekintettel elmarad. :) Múzeumba akartam menni egyébként, de esik, hideg van még 5 rétegben is (most már rajtam van Gege finlandos pólója is :D). Úgyhogy csak kajálni voltam a suliban (aprópicikekis húsgombócok). Ahyoung ellenben nem zavartatja magát az időtől: elment Helsinkibe Lindsey-vel. Stoppolva. Kemény. Nem hiszem, hogy valaha stoppolásra ragadtatnám magam, pláne nem a jelenlegi novemberi időjárásban. Szóval fogalmam sincs, mikor jön haza. Izgis. Én meg kevésbé izgis módon elmegyek Aronsont olvasni, mert tegnap kb. 10 oldalt sikerült (az MSN átka :D), és már nagyon érzem a lüktetést: szeptember-szakdoga-szeptember-szakdoga. Ez pedig a terméketlen és lassan író énem átka. Én miért nem tudok pár hét alatt összedobni egy szakdogát, mint más, normális ember? :) De ez van, ezt kell szeretni, tehát uccu Aronson... Jah, ha már úgyis van helyem, leírom, hogy kiderült, hogy Ahyoung miért akart kislámpát venni: mert szerinte túl sötét van a szobában még úgy is, hogy ég a nagylámpa. És én miért akartam kislámpát venni? Mert szerintem túl fényes a nagylámpa, használjuk helyette ezt! Éljen a kommunikáció. :) És akkor még egy update: csütörtökön lett volna olvasós-beszélgetős finnórám, ami kútba esett, mert észtre kell járnom, ugyanis kiderült, hogy 2 órának lennie kell a félévben, ami otthon is van. Még jó, hogy pont kettőt találtam... Észvesztő...  Mellesleg 7 fok van, brr. Bár itt benn, szerencsére, nem környékez fagyhalál. Na, éljen Aronson!

 Nem is tudom, miért írom, de: a délelőtt szokásos semmi. :)) Lementem boltba reggelit venni, és láttam korvapuustit (finn süti, kb. olyan, mint a fahéjas csiga, de majd csinálok képet, és mellesleg azt jelenti, hogy pofon). :)) Majd vasárnap veszek. :) És abszolút gáz, hogy már majdnem 2 hete oda járok, oké, hogy nem minden nap, de majdnem, és most vettem észre, hogy van a Lidlben játékgép. Brutál. Egy néni nyomta rajta. De láttam ma piásokat is, úgyhogy ez a szenvedélyek (-kel való szembesülésem) napja. Viszonylag későn mentem ebédelni, csak 2 körül, zsír volt, mert nagyon kevesen voltak már, nem kellett keresni az ülőhelyet... Ma csütörtök, tehát borsóleves - lett volna, amúgy hússal. Elhatároztam, hogy azt eszem, mert mégiscsak híres dolog a finn borsóleves és ráadásul palacsintával volt. De végül nem ettem, mert erre fel kell készülnöm lelkileg - majd a következő héten, mert tényleg minden csütörtökön ez a menü. Szóval kb. színre és állagra úgy nézett ki, mint a lencsefőzelék! Meg hogy hússal... hát, így már értem, miért. Szóval annyira nem volt szimpatikus. Jah, de a palacsinta se olyan volt ám, mint otthon, bár ezt tudtam már az előző hétről. Kb. úgy néz ki, mint a lángos. Úgyhogy maradtam a csirkénél, ami nem volt rossz. Ebéd után egy kis pihi itthon, aztán elmentem a Mältinranta művészeti központba, ahol egy Kari Södö nevű pasi kiállítása volt. Iszonyat pici volt amúgy a kiállítóterem, mindössze 2 helyiségből állt, és egyikben sem volt olyan marha sok cucc, szerintem lehetett összesen vagy 15-20 kiállítási tárgy. Az egyik helyiségben festmények voltak, amik egyrészt abszolút absztraktak voltak, vagy pedig munkagépeket ábrázoltak. Nem hangzik jól, de mindkétfajta jól nézett ki. A másik helyiségben meg szobrok voltak, azok viszont csak absztraktak. Néha volt rajtuk értelmes szöveg, néha csak betűk, számok értelem nélkül. A teremben volt egy füzet, amiben rengeteg cikk volt erről az ipséről, és az egyikben azt írta, hogy ezek a számok-betűk azt szimbolizálják, hogy a mai világban mennyi jelszót kell megjegyezni az embernek. Úgyhogy megvolt a mai kultúra. :) További terv még mára Aronson.

 Szép idő volt ma, 15 fok körül. Érdekes módon ennek ellenére szinte mindenkin kabát volt, én meg egy szál felsőben mászkáltam. Délelőtt szokásos semmi, illetve annyi volt, hogy vettünk Ahyoung-nal lámpát, és vicces volt, mert a villanykörte többe került, mint maga a lámpa. :) Utána bementem a suliba kajálni, lazac volt. :) Annyira nem jött be, ehető. Késő délután meg elmentem egyet lófrálni, az első teljesen betervezetlen állomás Viinikanlahti volt (lahti = öböl), ami a Pyhäjärvi öble. Nagyon gyönyörű volt. Kár, hogy nem volt nálam egy kis kenyér a kacsáknak. :) És míg gyönyörködtem a tájban, láttam egy házaspárt (gondolom) babakocsival kocogni, nagyon vicces volt. :) Utána meg nordic walkingos bottal görkorizó öreg házaspárt. Tényleg, most hogy ezt írom, csak most esik le, hogy voltak vagy 60-70 évesek, de akkor röhöghetnékem volt azon, hogy bottal görkoriznak. :)) Jah, míg sétafikáltam a Hatanpäänpuistohoz (puisto = park), azaz az arborétumba, megállt mellettem a lámpánál egy piros Ducati, akkor annyira belémhasított, hogy milyen jó lenne vezetni a kis Kawát. Jó lenne, ha jó idő lenne szeptemberben, mikor hazamegyek. :D Szóval az arborétum. Elvileg van ott egy rózsakert, illetve gyakorlatilag is van, csak azt hittem, hogy azért ha már ez a neve, akkor tényleg tele lesz rózsával, de olyan sok azért nem volt. Azért szép volt. Az arborétum többi része kevésbé volt érdekes. :) Ennyi történt ma. Most neki kéne állnom Aronsont olvasni, de előbb hírek lesznek, asszem. :)

 Tegnap megvettem a jegyeket, szóval igen, hazamegyek szeptember 21-én is. :) Meg október 26. :) Remélem, nem lesz belőle baj a suliban. De csak nem. Írtam tegnap Kubínyinak a nyelvtöris órával kapcsolatban, de eddig még nem válaszolt... Pedig jó lenne tudni, hogy elfogadja-e. Fél 11-kor tápászkodtam fel ma reggel amúgy, már rég nem aludtam ilyen sokáig (najó, nem olyan rég, otthon most nyáron, de a lényeg, hogy itt még nem :D). Úgyhogy a délelőtt pláne gyorsan elment. Bementem ma is kajálni a suliba, és elvileg makkara volt a kaja, ami kolbászt jelent, de átverés, mert virsi volt. :D Mindenféle számomra ismeretlen dologgal megspékelve, fura szósszal, de ehető volt - azt hittem, rosszabb lesz a finn konyha és hogy rosszabbul fogom viselni. :) Aztán hazajöttem. Itthon semmi, olvastam Aronsont. 6-kor meg találkoztam Laurával, ami elég rövidre sikeredett. Szerintem frusztrálja, hogy nem beszélek jól finnül - persze engem is... De ez van, muszáj. Azt mondta, hogy azért megy ilyen korán, mert holnap dolgozik, és 6-kor kelnie kell, de hát még 7 óra se volt, amikor elment, szóval nemtom. :D Szobatársam közben előkerült egy másik koreai csajjal, Lindsey-vel, amit fogalmam sincs, hogy kell írni, és kicsit furán kell kiejteni. Most éppen egy koreai talk showt néznek, Ahyoung amúgy is mindig ezt szokta nézni, és mindig szakad rajta. :) Azt mondja, nem sikerült túl jól az angol felmérőtesztje - én meg még azt sem tudom, hogy kell-e írnom egyáltalán finnből. Na, asszem megyek vissza olvasni. Jövő héten találkozom elvileg Laurával megint, bár ő is fog járni arra az irodalmas előadásra. :)

 Délelőtt szokás szerint nem történt semmi, negyed 12-kor elindultam a suliba kajálni, és csirkét ettem, valami szósszal, elvileg Chimichurri szósz (argentín) a menzai étlap szerint, de a Wikipédia szerint annak zöldnek kéne lennie, ez meg piros volt, szóval passzolok. Ehető volt. :) Utána másfél órás könyvtáras körbevezetés volt. Majd ha lesz diákom, 1-2 hét múlva, meglátom, mennyit fogtam fel belőle (vagy mennyire emlékszem...). Ami nagyon fura volt, hogy ha helyben olvasol könyvet, akkor nem kell visszatenned a helyére, hanem csak egy polcra. Szerintem tökéletesen értelmetlen így, mert akár a helyére is visszatehetnéd. Ám legyen. Aztán elmentem bankba, befizettem a 4 havi kolidíjat, majdnem 1000 eurót. Vicces volt a srác, mert nem volt hajlandó velem finnül kommunikálni, elmondtam neki, mi a nyűgöm, erre rögtön átváltott angolra. Nem kedves. Hallottam, hogy vannak ilyenek, de városi legendának hittem. :) És ennyi történt ma. Laurával e-mailezgetünk arról, hogy elvileg a Nettiopsuban nincsenek feltéve a tárgyak, nem tudok rájuk jelentkezni. Akkor az egyik óráról megindokolta, hogy arra azért nem kell jelentkezni, mert hogy előadássorozat (bár nálunk is volt hasonló, és attól még kellett...), egy másikra azt mondta, hogy az tömegelőadás, a harmadikra, hogy azt azok tanulják, akik finn nyelv alapszakosok, és akkor kérdezzem majd meg első órán, hogy beülhetek-e. A negyedikre, hogy a tanszék irodjában kell jelentkezni. Egyszóval (szerintem): brutális a káosz (számomra legalábbis). Ma mentünk volna Ahyoung-nal valami kerti sütésre, de éppen hazaesett egy barátnőjével és 2 perc múlva már mentek is tovább, én meg éppen teafőzésben voltam. A sors... Jah, meg megvettem a jegyem haza: október 26-tól november 1-ig otthon. :) Aztán még gondolkodom, hogy hazamenjek-e szeptemberben. Jó volna...

 Hát, kb. igen, ennyi történt ma. :D Elindultam a főutcán (Hämeenkatu), figyelgettem a boltokat, mert kesztyűt is lehet, hogy kéne vennem, bár lehet, hogy ráér, míg hazamegyek. Azt se tudom, mikor menjek haza... Hazamenjek-e szeptember végén... Nincs is kedvem lógni, bizonyára hülyének is nézne mindenki, mert október 26-án (ma választottam a dátumot) tuti hazamegyek. Szóval lehet, hogy kéne dzseki is. Meglátjuk, meddig bírom pulcsikban-trikóban-hosszú ujjúban... Elmentem a főtér mellett, most sajnos nem volt motorkiállítás. :D Kapkodtam a fejem, hogy mennyi park van Tamperében. Amúgy klassz. Magyarországra is több kéne. Bár sokat nem ér már vele az ember, mert ez a hideg... Szóval senki nem ült a padokon, pedig volt egy csomó. Mondjuk, múltkor láttam csajokat üldögélni a füvön... Nem tudom, hogy bírják ilyen 9-10 fokban... Felmentem A Dombon - amikor voltunk szombaton busszal, az idegenvezető néni mondta, hogy olyan sík minden, hogy nagyon büszkék erre a dombra. Ám legyen. Pedig amúgy ha megyünk a suli felé, arra is van egy kisebb domb. A domb tetejéről lehetett látni a tavakat, előbb a Näsijärvit, utána a Pyhäjärvit (pyhä = szent). Aztán hazakullogtam. Olyan 1-2 órás kiruccanás lehetett. Amikor hazaértem, Ahyoung már nem volt otthon, templomban volt, most meg szaunázni ment. Lehet, hogy rám is rámfért volt, mert hideg ez a szoba. Lehet, hogy paranoid vagyok, de mintha szarul lenne szigetelve az ablak, és jönne be a hideg. Úgyhogy el is kotródom innen, megyek olvasni Aronsontól A társas lényt a szakdogához...

 Hát, akkor kifejtem. :) 12-től indultunk az egyetemtől 5 busszal. Én negyed 12 körül elindultam a suliba, mert nyitva kellett volna lennie az egyetemi menzának. Nem volt, de jövő héttől már nyitva lesz (mikor hazaértem, megnéztem neten, mert egyszerűen nem értettem, hogy akkor miből gondoltam, hogy nyitva lesz) szombaton is. Úgyhogy ebéd gyanánt Dove nevű finn karamellás csokit ettem és kakaót ittam (igen, megismerkedtem az egyetemi automatákkal :D). Szóval elindultunk. 2-ig tartott a program, 2 helyen álltunk meg: a Pyhäjärvinél (Szent tó) és a székesegyháznál. A fényképezőgépemben Murphy törvénye szerint lemerült az elem, úgyhogy nem túl sok fényképet tudtam csinálni sajnos, de szerintem még úgyis elmegyek várost nézni ma, holnap vagy jövő héten. Zsuzsa megbízott, hogy csináljak fényképet finn cicáról, és láttam is, csak hát igen, rohadjon meg a gépem. De legalább már tudom, hogy valószínűleg a belvárosban nem fog velem szembejönni egy macsek, úgyhogy a családi házas részben keresem majd, a tavak közelében. Ennyi. Szóval szerintem nem volt rossz, de akár szét is bonthattak volna minket kisebb csapatokra, csinálhatták volna teljes naposra, és tényleg meg is nézhettük volna a főbb dolgokat, mert ez így olyan fura volt nekem, hogy igen, itt van ez meg ez, és ennyi. Ennyi történt ma, elmentem a boltba elemet venni, és visszafelé tettem egy kis kitérőt a Fő tér felé, ha már van nálam fényképezőgép, és megörökítettem a motorkiállítást - bár nem olyan motorok voltak, amilyeneket én szeretek.

 Na, nem mentem tegnap buliba (helyette az Amerikában című filmet néztem finn felirattal. Jó film amúgy) - viszont természetesen sokan igen, úgyhogy alig voltunk az előadásokon. :) Nem teljesen értem, miért nem a következő hétre tették ezt a partit, mert akkor nem lesz semmi program, és akkor nem maradtak volna ennyien az utolsó napról. Meg most esett le, hogy nem is nagyon fogunk már találkozni, szóval arra is jó alkalom lett volna, hogy összehozzák a csapatot. Bár arra az angol nyelvű társadalom-kultúrás előadásra állítólag szinte mindenki szokott járni (könnyen szerezhető 1 kredit). Najó, nem leszek rosszmájú, meg érdekes-hasznos is. Nekem azon akadt meg a szemem, hogy lesz olyan téma, hogy hogyan beszélgessünk a finnekkel, és kíváncsi vagyok, mit hoznak ki belőle. Na, de tárgyra. Ma se kaptunk reggelit. Mondanám, hogy azért, mert csak 10-re kellett menni, és az már nem annyira reggeli, de mivel tegnap se kaptunk, ezért csak szimplán nem aranyosak. :) Az első előadást egy lelkész tartotta, úgyhogy nem nagyon mozgatott. :) Kellett ma kitöltenünk egy elégedettségi kérdőívet, amin megkérdezték, mennyire voltak hasznosak az előadások, jól le is húztam 2-esre. ;) A második a sulis sportlehetőségekről szól, ami szintén nem érdekel, mert nem vagyok milliomos, meg lovaglás sincs. A harmadikat a szállásadónk tartotta, nem volt túl érdekes, mert minden rajta volt a papírokon, amiket levélben küldtek. Aztán volt 2 egyetemi szövetség, ami bemutatkozott. Az egyikről teljes egészében lemaradtam, mert akkor kaptuk meg a kérdőívet, és azt töltöttem ki. :) A másik jól hangzott, Iltakoulu, tehát Esti iskola volt a nevük, a srác a szokásos finn overálban volt. :) Itthon aztán megnéztem a weboldalukat, de így nem nagyon írtak programokat, szóval ennyit róluk. Zárásképpen pedig az interaktív pasi (ki honnan jött?) tartott előadást: Closing words. Annyira ez sem volt informatív. Utána kajálni mentem Rebekával meg egy másik kínai csajjal, talán Lucy. Ma is ehető volt a kaja (pulyka). Aztán aláírattam a papírjaimat a vicces-interaktív bácsival, aki tud magyarul. :)) Utána leadtam a papírokat faxoltatni az Erasmus-irodába, hétfőn kell visszamennem értük - teljesen máshogy képzeltem ezt a faxolás dolgot, de abszolút jófejek, hogy megcsinálják helyettem. :) Illetve nem tudom, Magyarországon hogy működik. Kb. ennyi volt az értelmes része a mai napomnak. :)

 Ma az eddigiekhez képest nagyon korán keltem, 6.45-kor, mert tegnap este nem tudtam mosni, ugyanis előkerült a mosókönyv, és már nem volt hely. Gondoltam, kevés olyan mazochista ember van, hogy felkel korábban azért, hogy moshasson, de rajtam kívül akadt még pár. :) Szerencsére egyben vannak a ruháim, finom öblítőtől illatozik még most is a szoba, mikor e sorokat írom. :) Pedig noname finn lidl-s cucc, de bejön, lájkolom úgymond. :) Sajnos, a szárítás már nem sikerült, mert csak egy adagot tudtam betenni, utána a másik csaj használta, akit egyébként tegnap reggeliről ismertem, asszem hongkongi, töri szakos (Rebeka). Amúgy ő se tudta, hogy kell használni a szárítót, szóval mégsem olyan egyszerű, mint Ahyoung mondta. :) Elbénáztuk (bár inkább a csaj csinálta helyettem, pedig kivételesen igazán megpróbáltam volna :D), valami nagyon sok percre állítottuk le, úgyhogy simán szárította a cuccaim vagy 45 percet, pedig kicsi adag volt. És nyomi az a gép, mert a mosógéppel ellentétben, nem mutatja, hány perc van hátra. Végül csak fél 9-re készültem el, mert közben kitaláltam, hogy akarok egy másik adagot is mosni, de mire leértem a cuccal, Rebeka már használatba vette. Míg vártam, olvastam így hajnalban egy kis szakdogás könyvet (Aronson: Történtek hibák, de nem én tehetek róluk). Ma viszont nem kaptunk reggelit, és teát se láttam, úgyhogy kávét kellett innom. Ráadásul egyedül mentem, mert Ahyoung meg elaludt. Úgyhogy egyedül kortyolgattam a kávémat, közben az egyetemi újságot olvastam. Az első előadás a kulturális sokkról szólt, nagyon érdekes volt. A második meg az egyetem egészségügyi szolgáltatásairól, ez viszont hihetetlenül unalmas volt. Utána kajaszünet, valami bizarrul kinéző, viszont finom halat ettem krumplival meg paradicsomsalátával, és zsákmányoltam otthonra kenyeret, mert 3 szelet ingyen van, szóval pont jó lesz reggelire meg vacsira. ;) Reggel még voltam az erasmuskoordinátornál, aláírattam a Learning agreementet, viszont a Certificate of registrationt nem tudtam kinyomtatni, úgyhogy lesz még egy köröm nála holnap... Próbáltam kinyomtatni a kajaszünetben, de nem tudtam a Basic user accountom felhasználónevét, így pedig nem tudom használni a gépeket... És most, hogy ezt leírom, jöttem rá, hogy megkérdezhettem volna a velem lévő magyar csajt (Nyirfa Éva), hogy nincs-e nála a sajátja. Na, már mindegy... Meg feliratkoztunk a szombati buszos városnézésre. Kérhettünk volna kitűzőt (Puhe minulle suomea! Beszélj hozzám/nekem finnül!), de elfelejtettük. Majd máskor. Bár értelme nem nagyon van: akiknek ilyen van, a 99%-a nem beszél finnül szinte semmit... Szuvenírnek mondjuk jó. :) Az ebéd utáni első előadás címe: Get to know Finnish society and culture: services and events by SITR (= Studying In Tampere Region). Azt hittem, hogy ez nem fog érdekelni, de lehet, hogy majd veszek fel tőlük egy angol nyelvű órát, ami nem meglepő módon a finn társadalomról és kultúráról fog szólni. :) Következő félévben lesz egy Mai finn kultúra című óránk, hátha elfogadják. Bár az lehet, hogy problematikus, hogy ez angol. Mondjuk ha Szíj Enikő tartja majd, akkor meg magyarul lenne, szóval... :) Meg így érdekes, mert lehet rá kapni egy kreditet, akkor csak részt kell venni az órákon, viszont akkor nem kapunk jegyet, hanem megfeleltet. Ha 2 kredit, akkor vizsgázni kell belőle. Ha 3, akkor vizsga + esszé. Nem tudom, mennyire tudnék angolul vizsgázni. :) Az utolsó előadás pedig az egyetemi könyvtárról szólt, ami elég unalmas volt, viszont hétfőn 12.15-től lesz körbevezetés. Aztán hazajöttem Évával, Ahyoung még elment valahová, most meg szaunázik. Hívott, hogy menjek én is, de nem hoztam fürdőruhát, igen, rendkívül okos vagyok. :) Bár én annyira nem vagyok közösségi szaunázó, inkább csak egy-két emberrel szeretek. Este lesz welcome party... Hát, nem tudom. Annyira nincs kedvem hozzá, mert szar zene lesz meg táncika meg drága, én meg nem vettem meg előre a jegyet, úgy olcsóbb (lett volna). Akarok beszélni Katkával, hátha ő se akar menni. :P Lehet, hogy inkább elmegyek kószálni egyet, én, a magányos farkas. :) Ma még mennem kell boltba, mosogatószert meg vacsit-reggelit venni. Jah, amúgy tegnap próbáltam felvenni az órákat az itteni ETR-ben/Neptunban (Nettiopsu), de nem láttam az enyémeket... Vicces. Na, megyek, olvasom a szakdogás könyvet, meg teszek még egy vad kísérletet a Nettiopsuval.

 Jahm. Tegnap volt. Akartam róla képet csinálni, de elfelejtettem. Mondjuk, még ma is telihold. Lehet, hogy le kéne fényképeznem még ma, legalább sétálok egy kicsit, mert abszolút gáz, hogy még mindig nem voltam nevezetességeket nézni, vagy ha nem is múzeum, legalább valami átfogó hangulatot kéne szerezni, mondjuk jövő héten elvileg semmi dolgom, úgyhogy max. akkor pótlom a hiányosságaimat. Ma is szokásos reggelivel nyitottunk, még maradt a tegnapi finom szendvicsből, úgyhogy inkább azt ettem pulla helyett, mert holnap meg holnapután úgyis megint (voisilmä/tulivuori)pulla lesz (voi/silmä = vaj/szem, mindkettő finnugor alapszó :) // tuli/vuori = tűz/hegy = vulkán). Azért vulkán meg szem, mert a közepén-tetején van egy lyuk, csak ez annyira nem tűnt fel az első alkalommal. Google a barátunk, kinyomoztam. Reggeli után csupa unalom: bemutatkozott minden tanszék, persze az enyém nem, mert én vagyok az egyetlen cserediák. Úgyhogy közben Katkával beszélgettem. :) Az ebéd előtti utolsó előadásról viszont azt hittem, hogy érdekes lesz, mert elvileg a finn órákról szólt volna, illetve arról is szólt, csak nem volt érdekes, informatív. Mindössze annyira volt jó, hogy megláttam, ki lesz a tanár. Aztán elmentünk kajálni. Valami mexikói rizses cucmót ettem, egész jó volt, azt hittem, majd szörnyűek lesznek a finn kaják, bár jah, végülis volt 3 menü, és egyik sem tetszett... :) A durva az, hogy elég csípős volt, pedig mindenhol azt hallani, hogy a finn kaják mennyire fűszertelenek (és erre mondta Gege, hogy jó, de ez mexikói! :) Tény.). Az ebéd utáni első előadást egy Varga András nevű ember tartotta, gondoltam, hogy odamegyek hozzá, de gyorsan elspurizott, úgyhogy ennyi. A következő 2 előadás megintcsak érdektelen volt: az első arról szólt, hogy hogyan vehetünk fel kurzusokat más egyetemen, ami engem annyira nem mozgat; a másik meg a suli IT szolgáltatásairól szólt, ami szintén nem érdekel, mert van net a koliban. Aztán a Language Centre-ről (Kielikeskus :)) volt előadás, hogyan lehet ott egyedül tanulni. Ez jó volt, asszem fogok járni angolozni-finnezni, bár nem tudom, mikor, mert elég normáltalan időpontban van nyitva, 11-17-ig, és ekkor kb. én is suliban leszek, de mivel úgy tűnik, hogy pénteken nem lesz órám, ezért mondjuk akkor majd tudok menni. Jah, az órarendem. Ma tárgyaltam a tanárokkal az irodalom tanszékről, és kiderült, hogy az óra, amire szeretnék menni, nem lesz ebben a félévben, úgyhogy 1940-1990 közötti finn irodalom helyett kortárs finn irodalmat fogok tanulni, amit mondjuk annyira nem szerettem volna, de ez van, nincs túl nagy választék. Szóval terveim szerint a következőképpen fog kinézni, de persze még minden változhat: az első órám a héten délután 2-től haladó finn nyelv 4-ig, utána 6-ig az irodalom. Kedden szerencsére csak egy órám lesz: finn. Szerdán reggel 8-tól 10-ig lehet, hogy bejárok észtre, megnézem, milyen, mert ez elvileg az előadás része, a gyakorlati részével ütközésben lennék, úgyhogy arra nem fogok járni szerintem. 2-től szókincsfejlesztés finnből. A csütörtök a leghúzósabb, persze még így sem durva: 9-től 12-ig nyelvtöri (annyira nem várom...) és 2-től finn olvasásos-társalgásos óra. Ennyi. Pénteken akkor Kielikeskusban angol meg finn, 11-től 3-ig van nyitva. Szombaton mondjuk szakdoga, vasárnap meg az eltés tárgyak. Többi nap szabadidőben meg olvasás a szakdogára, amikor épp' nem szabadidülök. :) Jah, meg gondolom, a finn házik. Szóval nem fogok unatkozni, bár nem is gondoltam, hogy ilyen valaha előfordulhat. Tehát. A kielikeskusos előadásnak szerencsére korábban vége lett, úgyhogy nagyjából időben odaértem a megbeszélt fél 3-ra Maria Mäkelähez, aki az irodalmi tanszék vezetője asszem. Átmentünk valami másik nőhöz, akkor kiderültek ezek a turpisságok, ugyebár. Amúgy mocskos gyorsan beszéltek mindketten, a Maria Mäkelä meg még puhekieliben (beszélt nyelv, ami a finneknél idegesítően nagy mértékben különbözik a standardtől, mind ragozásban, mind szókincsben, szóval majdnem egy másik nyelv, na! Ezek a finnek...) is, kemény volt. Aztán jöttem haza, addigra elállt az eső (reggel amúgy jó volt az idő, szóval khm...). Azt hittem, Ahyoung már itthon lesz, de nem volt, mert ő még ment tovább a tanszékek külön előadásaira. Hívott, hogy menjek vele templomos találkozós-kajálós-beszélgetős estre, de teljesen le vagyok fáradva agyilag, meg hát annyira nem is vonz a templom-téma. Talán majd legközelebb, mert vannak ott finnek is. Viszont elmentünk és vettünk vízforralót (vedenkeitin/kettle :D), úgyhogy mindjárt fel is avatom, mert az a napi 1.5 deci tea, amit kapunk reggel, nem túl sok. Én meg voltam hazafelé Lidlben, vettem mosóport, öblítőt, vacsit meg gyümit és a kedvenc amerikai lidl-s kekszemet sem hagyhattam ki. :) Úgyhogy lassan mehetek is le mosni, remélem, nem cseszem szét a ruháimat... Na, indulok is...

 ... s kicsit korai ez magyar szívemnek... Azt hittem, még azért legalább ezen a héten jó idő lesz. Jelenleg 13 fok van, de egész nap ilyen takony idő volt. Ma korábbra mentünk suliba, mert kaptunk reggelit :) A lapon csak az volt, hogy kávé és tea lesz, de volt fincsi finn süti is, szerintem pulla, ami olyasmi, mint a briós. De mivel kb. senki nem beszél finnül, ezért nem tudtam megvitatni senkivel e félig nyelvészeti problémát, brühü. Reggeli után az egyetemi énekkar adott elő pár számot, az 1. számuk ötletesen a kávéról és a teáról szólt és angol volt, a 2. egy normális finn népdal volt, a 3. viszont rapelemekkel ötvözött. :) Viccesek voltak, mindenkinek nagyon tetszett. :) Utána köszöntött minket a rektorhelyettes, mindenki jópofa volt amúgy. Aztán volt egy előadás Tamperéről, azt egy igen vicces ember tartotta, próbált nagyon interaktív is lenni, megkérdezte, hogy ki van Ausztriáliából, Amerikából stb. Kár, hogy Európát ennyivel elintézte, hátha van valahol elbújva egy magyar. Ráadásul kaptunk körbe egy névsort, és megakadt a szemem egy-két magyarnak látszó néven, de aztán iwiwen nem találtam róluk túl sok mindent. :( Utána a felsőoktatásról beszéltek Finnországban, szóval kevésbé érdekes téma. A kajaszünet után a Tamperei Egyetemről volt több fejtágító is, aztán az IT-dolgokról. Van itt valami Basic user account, ami állítólag az egyik legfontosabb dolog, úgyhogy ma este én is megcsináltam. Tegnap próbálkoztam vele, de valami problémája volt, azt hittem, hogy az a baja, hogy csak az egyetem területén lehet aktiválni, de Ahyoung ma felvilágosított, hogy nem. És valóban, ma már nekem is sikerült itthon. De hogy mire jó ez az izé, azt még nem tudom. 3 napon belül kapok elvileg valami e-mailt, és abban le lesznek írva a továbbiak. Ám legyen és ámen. Az utolsó előadást a Student Union tartotta, akitől a diákigazolványt is kapjuk, és amibe kötelező volt belépni (ez volt a 15 000-es kis kiadás tegnap). 2 egyesület mutatkozott be, akik asszem a cserediákokra specializálódtak, az ISOT meg az ESN, ők szerveznek mindenféle programot, kirándulást, nyilván érdemes lenne belépni, majd utánanézek. Utána fogalmam sincs, miért, de volt egy óra szünet. Én ebben egy finn regényt olvastam: Pepi Reinikainen - Hullu, ihana lintu (Bolond, gyönyörű madár). Utána kezdődött a "party", 4-kor, ami 5-ig tartott. Kaptunk finom szendvicseket, csokit meg teát. :) Meg fellépett egy zenekar, a Poutatorvi: ilyen világzenés-jazzes zenét játszottak, érdekes volt. :) Aztán hazajöttünk, még zsákmányoltunk hazafelé vacsira egy kis kaját. :) Amikor hazaértünk, elhatároztam, hogy most akkor megcsinálom azt a nyomorult Basic user accountot, de bennhagytam a papírt a regényben, annyira okos vagyok... Szóval mehettem vissza érte az egyetemre, még jó, hogy nincs messze... Hazafelé pedig, most először megcsapott a város hangulata, hogy végülis jó itt, tényleg szép város, csak kár, hogy nincs itt egy magyar és/vagy Samu. Akartam ma menni múzeumba, de mivel esik az eső, el kell napolnom. :(

 Nem volt túlságosan első nap meg iskola feelingje a dolognak, bár igen, ez még nem a suli, csak az orientációs hét. 9-kor keltünk Ahyoung-nal (asszem így kell toldalékolni), kicsit késtünk - Regina, Ahyoung osztrák barátnője már várt minket. Háromnegyed 10 után indultunk el otthonról, 10-re viszont már benn voltunk az egyetemen, szóval nincs messze a suli. Nem tévedtem el, amikor egyedül jöttem aztán haza, jee! :) Mikor bementünk, aztán ketté is váltunk Ahyoungékkal, mert ők már itt vannak 3 hete a nyári kurzus miatt, ők már regisztráltak az egyetemen. Én nem. Jó hosszú volt a sor, úgyhogy le is késtem az első előadást, aminek ez volt a címe: First things first - how to get started with your studies at UTA? Éppen mögém pedig ki állt be? Egy cseh csaj, aki véletlenül éppen finn szakos. :) Szóval király, létrejött az első ismeretségem, bár hogy azért ne feledkezzek meg pesszimista önmagamról, ki tudja, mennyire lesz tartós... Mire megkaptam a papírokat, már éppen túl voltak azon, hogyan kell kitölteni azokat, szóval vicces volt, az előadás többi része éppen nem volt annyira érdekes. Következő napirendi pont: Walking tour around the University campus, ami egyébként egy rohadt labirintus. Elvileg 45 perces lett volna, de sokkal tovább tartott. Belevettek kb. ilyen promóciós részt: sportoljunk az egyetemen, ami jó drága... Én a kávézóban találkoztam volna a tutorommal délben, elvileg lett volna 15 percem megtalálni, hol van, gyakorlatilag kb. -15 percem volt. Ráadásul az a vicc, hogy közben találkoztunk, és mondta, hogy majd jöjjek vissza ide, de egyszerűen nem találtam vissza hozzá. Megkérdeztem a cseh csajt, Katkát, hogy szerinte hol találkoztunk vele, közölte, hogy ő sem tudja. :) Szóval vagy mindketten hülyék vagyunk, vagy tényleg labirintus. Jó, lehetnek egyéb varációk is, de ezt most hagyjuk. :) A tutorom segített kitölteni a diákigazolványigénylő-lapot, és el is mentünk a bankba, hogy befizessük a röpke 46.50 eurót (azaz kb. 13 000 forintot), plusz 5 euróval lehúztak az utalásért, jahj. Délután 4 körül visszamentem az egyetemre, ahol leadtam az igénylést, és 3 hét múlva lesz diákom, juhú. Addig meg kaptam igazolást arról, hogy diák vagyok, és olcsóbban ehetek a menzán, jee. :) Ennyi volt a mára szánt evangélium. :) Nem is tudom, ki szokta ezt mondani... Na, mindegy. Huomenna tavataan, azaz see you tomorrow!

 Na, már innen Tamperéből. Sajnos az előző nap kimaradt, mert nem tudtam, hogy a kollégiumi felhasználónevem és jelszavam a postaládában lapul (azt se tudtam, hogy van postaládám :D)... Pedig még gondolkodtam is, hogy írok a tutoromnak, hogy tud-e valami okosságot, na, mindegy. Szóval a szobatársam beavatott, aki egy koreai csaj, szintén 22, angol szakos. Aranyos. :) Ahyoungnak hívják. :) Szóval, kezdem az úttal. Kicsit végig bizonytalan voltam, vajon jó sorban állok-e a becsekkolásnál, ilyesmi. Még fel is hívtam szegény Gegét kb. reggel háromnegyed 9-kor, hogy mi az a bag drop-off. :) Jó hosszúak voltak a sorok, végül 24 kilósra sikeredett a csomagom, amit elég szörnyű volt cipelgetni, be is szakadt tőle a körmöm, pedig nem is volt nagy. Fura volt, hogy az átvizsgálásnál még a cipőt is le kellett venni. Aztán megint várakozás a kapunál. Vettem 560-ért egy fél liter üdítőt, nem semmi ár... Figyelgettem a körülöttem lévő magyarokat, volt pár. A repcsin fura volt, hogy nem volt helyjegy, hanem bárhová le lehetett ülni. A turkui reptér is érdekes volt, már nem kérték el megint a személyit, ilyeneket. Onnan busszal kellett bemennem a buszállomásra, szerencsére el sem lehetett téveszteni az indulási helyet. A bőröndöm nem nagyon bírta a strapát, 2 helyen is megrepedt, remélem, a visszafelé utat még kibírja. A reptéri buszon ki volt vetítve a következő állomás neve, én azt hittem, sokan leszállnak majd a buszállomáson, de csak páran. Elsőre azt gondoltam, rossz helyen álltunk meg, mert csak egy sima buszmegálló volt, de aztán ott volt az, csak kicsit távolabb. :) Pont bent is állt egy busz, de mire előkapartam az órám, addigra elment. Kb. 20 perc múlva ment a következő, addig bementem a Hesburgerbe (a finn McDonalds), mert már iszonyat éhes voltam. 15.04-kor elindult a buszom, pedig 15.05-kor kellett volna neki, ejnye. De a sofőr nagyon rendes volt, se szó, se beszéd betette a csomagom a csomagtartóba, és Tamperében ugyanígy. A buszról írtam a tutoromnak, Laurának, hogy 17.10-kor érkezem (a busz, amit elérhettem volna akár, csak 17.35-kor ért be, úgyhogy még jól is jártam, hogy nem értem el). Aztán szerencsére vissza is írt, hogy jó, akkor jön ki elém. Ő is nagyon aranyos, szintén 22. Megölelt, meg minden, tiszta fura volt ez egy finntől. :) Általában értettem, amit mondott, bár nem tudom, mennyire moderálta magát. :) Találkoztunk 3-4 ismerősével is az utcán, volt köztük 2 csaj, akik szintén finn irodalmat tanulnak az egyetemen, ők is aranyosnak tűntek. :) Aztán elmentünk a szálláshoz, a 4. emeleten lakom, csináltam pár képet a szobáról meg egy bénát a kilátásról, majd arról lehet, hogy csinálok még, mert fel kellett volna állnom az asztalra ahhoz, hogy normális legyen, de ahhoz akkor nem volt kedvem. :) A szobatársam már itt volt, mint kiderült, augusztus elején érdekezett, mert volt finn nyelvtanfolyamon, de nem sokat tud, sajnos. De csak ma reggel találkoztam vele, mert csak éjjel érkezett haza, valami barátjánál volt. Lekísért boltba, aztán kb. ennyi történt ma. Úgyhogy lehet, hogy majd még este írok.

 Naja, eme csodálatos idézet a Pokemonból maximálisan leírja, hogy mit érzek most (eskü, hogy kb. egy részt láttam belőle :D). Szóval nincs túl jó kedvem. De azt hiszem, nem is kezdek bele, hogy miért nincs, meg hogy nincs, mert egyrészt csak még jobban lehangolódnék, másrészt meg azt az egy-két olvasómat, aki lesz, lehangolnám. :) Szóval don't worry, be happy. Legalábbis igyekszem. De azért mégis, hogy valami konkrétat írjak, hiszen mégis az a célja a blognak, hogy majd pár év múlva olvasgassam (közben rájöttem, hogy lehet, hogy nem is ez a célja? minek írok blogot?), és felidézhessem, mi volt. Szóval tipikusan utolsó nap feeling: utolsó reggeli séta Samuval, nemsokára utolsó délutáni séta, utolsó zuhanyozás, furcsa minden. Na meg az összepakolás. 1-2 óra alatt megvolt, semmi extra. Néhány dolgot kihagytam, amire anya felhívta szíves figyelmemet. :) És jó nehéz a táska, öröm lesz cipelni. Jelenleg éppen feliratos filmeket húzok át Gegétől, hátha majd filmezünk a szobatársammal. Kíváncsi leszek, milyen lesz (mármint ő :)). Ma jöttem rá egyébként, hogy csak egy szobatársam lesz. Olvasgattam a papírokat, amiket küldtek, és találtam egy szerződést, ami amúgy igen vicces, mert félig angol-félig finn, szóval kedvesek... Nem mindenki finn szakos... Tehát az volt odaírva a lakás típusához, hogy 2 hh, ami feltételezésem szerint azt jelenti, hogy kaksi hengen huone, azaz 2 személyes szoba. Amúgy örülök, hogy így van. Nem lesz annyira kisebbségi komplexusom, hogy "ők ketten" jobban tudnak angolul, és... Na, majd meglátjuk. Most viszont abbahagyom, lassan indulok Samuval sétálni. Jah, amúgy: BENEVOLO LECTORI SALUTEM!! :) Azaz: légy üdvözölve, nyájas olvasó :)