Hát, kb. igen, ennyi történt ma. :D Elindultam a főutcán (Hämeenkatu), figyelgettem a boltokat, mert kesztyűt is lehet, hogy kéne vennem, bár lehet, hogy ráér, míg hazamegyek. Azt se tudom, mikor menjek haza... Hazamenjek-e szeptember végén... Nincs is kedvem lógni, bizonyára hülyének is nézne mindenki, mert október 26-án (ma választottam a dátumot) tuti hazamegyek. Szóval lehet, hogy kéne dzseki is. Meglátjuk, meddig bírom pulcsikban-trikóban-hosszú ujjúban... Elmentem a főtér mellett, most sajnos nem volt motorkiállítás. :D Kapkodtam a fejem, hogy mennyi park van Tamperében. Amúgy klassz. Magyarországra is több kéne. Bár sokat nem ér már vele az ember, mert ez a hideg... Szóval senki nem ült a padokon, pedig volt egy csomó. Mondjuk, múltkor láttam csajokat üldögélni a füvön... Nem tudom, hogy bírják ilyen 9-10 fokban... Felmentem A Dombon - amikor voltunk szombaton busszal, az idegenvezető néni mondta, hogy olyan sík minden, hogy nagyon büszkék erre a dombra. Ám legyen. Pedig amúgy ha megyünk a suli felé, arra is van egy kisebb domb. A domb tetejéről lehetett látni a tavakat, előbb a Näsijärvit, utána a Pyhäjärvit (pyhä = szent). Aztán hazakullogtam. Olyan 1-2 órás kiruccanás lehetett. Amikor hazaértem, Ahyoung már nem volt otthon, templomban volt, most meg szaunázni ment. Lehet, hogy rám is rámfért volt, mert hideg ez a szoba. Lehet, hogy paranoid vagyok, de mintha szarul lenne szigetelve az ablak, és jönne be a hideg. Úgyhogy el is kotródom innen, megyek olvasni Aronsontól A társas lényt a szakdogához...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.