Ma itt volt szaktársam, Kata (aki most Turkuban tanul) állásinterjún (babysitter lesz), úgyhogy elütöttük az időt a vonatindulásig, ment tovább barátnőjéhez Hämeenlinnába, ami innen olyan 75-80 km-re van. A Stockmann-nál találkoztunk, már ez is "kalandos" volt, mert nekem alapértelmezett volt, hogy a főbejárat előtt, ő meg nem ismerte a helyet, szóval neki nyilván nem, de pontos leírást adott helyzetéről, szóval megtaláltuk egymást. :) Elmentünk kajálni az egyetemre, ahol csak én kajáltam, mert Kata még nem volt éhes. Aztán megnéztük a karácsonyi vásárt, ami nem nagy szám. Viszont láttunk jégszoborfaragókat! Utána elmentünk a Mumin múzeumba. :) Kihagyhatatlan nyilvánvalóan, ha az ember Tamperében jár. :) Voltunk a muminboltban is, Kata vett muminos tésztaszaggatót. :) Én meg magamnak (az első tamperés cuccom, jee) egy muminos tollat. Imádolom, hogy Marína szavával éljek. :) Bár még nem próbáltam ki, szóval most........ Írtam vele. :) Nagyon fáintos. :) Meg bakker, láttam képeslapot, amin motoros mikulás van, vettem is Balázsnak. :) Meg Zsuzsának egy Mafla plüsst, mert szegényt annyit rohangásztattam ebben a félévben a suliban... :) De nagyon aranyos. Én is akarok. Valamilyet. :) De most úgy szeretnék egy szaggatót is. :DD Szörnyű vagyok... :DD Aztán Kata is megéhezett, elmentünk mekibe. Én is ettem ebéd-uzsonna-vacsorát. És most voltam benn a vasútállomáson. Úgy kell jegyet venni, mint a bankokban, illetve most már a postán is, hogy húzol sorszámot. Cool. Aztán tanultam. Cseszett szintagmatan-mondattant. Remélem, nem fogok belőle megbukni. Ma már nincs kedvem tanulni. :( Reménytelen eset vagyok, sóhaj és minimálmosoly...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.