És nem pozitív értelemben. Természetesen a finnek. Már nyáron vagy ősz elején is eszembe jutott, hogy olyan sok emelkedő visz az egyetemig (vagy akár folyamatos emelkedésnek is nevezhetnénk), és már akkor is átsuhant az agyamon, hogy hát ez ősszel-télen milyen gáz, aztán megnyugodtam, hogy hát, de a tökéletes Finnországban vagyok, ahol minden tökéletes, ahol mindenre gondolnak - lóf...t. Már megint egy nagy büdös lóf... Tegnap tök örültem, hogy esett a hó, nem gondoltam, hogy mára meggyűlölöm. Amúgy nem hiszem, hogy sok esett, pár centi, a betonon elolvadt nagyrészt, de a többi helyen megmaradt, mivel mínusz fokok vannak. Szóval mentem reggel suliba (holnap megpróbálok sportcipőben menni, hátha ez a hülye lapos csizma rátesz egy lapáttal, bár a sportcipőm is elég lapos - hiába, normális, európai körülményekhez vagyok szokva...), és konstatáltam, hogy bakker, itt nem sózzák az utat, mondom, király, környezetvédelem, de már előre paráztam, hogy mindjárt jön egy nagy emelkedő, mi lesz?? Aztán egész normálisan sikerült elérnem az egyetemig. Viszont hazafelé... Egy rémálom volt. Vagy 5x megcsúsztam, imádkoztam, hogy ne essek el, és GYŰLÖLÖM! Haza akarok menni, mert ami itt megy környezetvédelem címszó alatt, az egy vicc. Homok? Az ostobaság csimborasszója. Kit perelhetek, ha kiloccsantom az agyam az utcakövön? Szánalom, szánalom, szánalom, és felelőtlenség a köbön, nem tetszik. A következő az lesz, hogy hetente vagy kéthetente fognak fürdeni, mert nem pazarolják a vizet. Najó, befejeztem. Szebb estét...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.