Rávettem magam, hogy bemenjek kajálni - sportcipőben. Így is halálfélelem, de egy fokkal jobb, viszont tényleg röhej ez a jégpáncél a járdán, nem tudok napirendre térni felette. Viszont most rájöttem, hogy annyira nem is vicces a havas füvön felfelé menni - lefelé valahogy jobb, szóval csúszik, mint atom: nincs kiút. Tegnap amúgy lazacfasírt volt a kaja, ilyen kis golyó alakban, nagyon aranyos volt, és egész klassz. :)
Azt hittem, ma milyen sok időm lesz majd tanulni, de aztán Ahyoung meg egy koreai barátnője itt lebzseltek és filmet néztek a szobában, kb. 3-kor mentek el, úgyhogy csak most állok majd neki a tanulásnak, mert pont akkor találtam egy cikket a Homáron kutyás témában - meglepő, hogy milyen sok magyar nem ért egyet azzal, hogy egy kutya bemehessen egy étterembe... Az előadásnapló témája amúgy elég unalmas, a könyvtárakról és könyvesboltokról volt szó, sok-sok statisztikával, nem tudom, mennyivel lesz izgalmasabb róla írni, lehet, hogy semennyivel.
Láttam ma rendőröket az egyetem utcájában, először úgy tűnt, mintha valami hajléktalanhoz jöttek volna ki, de aztán amikor felállt, egy fiatal csajnak tűnt, és támogatták a rendőrök. Elesett szegény? De akkor viszont miért rendőrök? Miért nem mentők? Éppen arra jártak? Meglehet. Hát, ez nem fog kiderülni, sajnos.
Ma láttam egy klassz kis programot a kajáldában, ilyen ökológiai, lesz filmvetítés meg fényképkiállítás, és természetesen egy csomó előadás.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.